Esküvői zarándoklatunk

Nagycsaládként most zarándokoltunk először esküvőre. A cél: Budapest.
A gondos szervezés ellenére is egy csomó váratlan dologgal kellett megküzdenünk, de azért sok kegyelmi pillanat is akadt:)

Péntek du. 4-re terveztük az indulást, 5-kor sikerült elindulnunk:)

Pécstől 30 km-re az autópályán a kocsi egyszer csak lassulni kezdett és csúnya hangja volt. Gábor lehúzódott a leállósávba, és nekiállt telefonálni. Először a siklósi szerelőnket hívta, akivel egyébként a balatoni új előtt átvizsgáltatta a kocsit, hogy ne hagyjon minket cserben egy hosszabb úton. Telefonon nem volt ötlete. A gyerekek türelmetlenkedtek, hogy miért nem megyünk már, közben egyáltalán nem volt biztos, hogy tovább tudunk menni. Rita már sírt, hogy akkor most mi lesz, és a Tapír nem fogja látni a "tengert" (a Dunára gondolt. Mondtuk Neki, hogy hajón lesz a lagzi, és hajó csak a tengeren lehet)

Még jó, hogy a Bárka előző tulaja megadta annak a szerelőnek az elérhetőségét, akihez hordták szervizelni a kocsit (egyébként egy Citroen szakértő). Őt is felhívta a Gábor, és a tünetek elmondása alapján volt ötlete. Egy cső jött le a helyéről, vissza kellett tenni és a bilincsén húzni, hogy a helyén maradjon. Gábor a mama svájci bicskájával megoldotta, mehettünk tovább. Istennek legyen hála! :)
Rita boldog volt, könnytől csillogó szemmel közölte, hogy azért javult meg az autó, mert Ő titokban imádkozott!
Tapír is boldog volt:

A kényszermegálló miatt Ilka felébredt, és nem hogy nem aludt vissza, hanem szabályosan ordított a célig. Egyszer megálltunk, megszoptattam, hátha abbahagyja, de amikor indultunk tovább, folytatta a kiabálást. Ötletünk se volt mi volt a baja, de nem fáradt bele, keservesen sírt végig, de olyan hangon, mintha nyúzták volna:( Idegtépő volt hallgatni!
Egy biztos, a gyerek kitartásával nincs probléma! :)
Kis ízelítő:

Szerencsére a gyerekeket nem zavarta, jól elvoltak az úton.

 8-kor értünk a címre, a ház előtt nem volt szabad parkoló, csak messzebb tudtunk megállni. Ilkát ahogy kivettem a gyerekülésből, megnyugodott, békésen nézelődött a vállamon át.
A Tánti bérelt ki nekünk egy lakást a Sas utcában, a Szent István Bazilika szomszédságában.
A fotók alapján jobbra számítottunk, de erre a 2 éjszakára megfelelt.
Ilkának viszont egyáltalán nem tetszett az idegen hely! Gáborral lementem a csomagokért, szegény mama nem tudta megnyugtatni, megint ordított.
Megszoptattam, addig Gábor felállította a kiságyat, és leraktuk aludni a cicin megnyugodott Ilka babát! Éjjel fél 3-ig durmolt is egyhuzamban.

Lányok fel voltak pörögve, mire vacsiztunk, mindenkit lefürdettem és ágyba kerültek 11 óra volt:) De nem bántam, betudtuk főpróbának (reménykedtünk, hogy akkor a lagzit is bírni fogják legalább eddig).

Az éjjel szörnyű volt! Terka krupp-osan köhögött, felébredt rá, megijedt, hogy nehezen kap levegőt, sírt és anyáért kiabált. Átmentem hozzá, elvittem a hűtőhöz, szipkáztunk egy kis hideget, megnyugodott, visszaraktam az ágyba, kicsit melléfeküdtem, visszaaludt, én is visszamentem a helyemre. És ez ismétlődött szinte óránként:( Mamával aludt a Terka egy franciaágyban, így se a mama, se a Terka, se én nem aludtuk ki magunkat a nagy nap előtt.

Szombat reggel 7-kor persze fent voltak a csajok, indult a nap. Szerencsére volt tv, M2 és Minimax csatornával, nézték a meséket:

A két középső pisztáciát majszoltak még reggeli előtt előétel-gyanánt:

Jött a Tánti 8 körül, hozott anti-paleós reggelit a csapatnak: kakaós csigát, fonott kalácsot vajjal, mézzel és friss ropogós kifliket. Egy nagy fekete pont a Lipóti pékségnek, ahol hétvégén nem árulnak paleós termékeket!

Reggeli után felkerekedtünk, és elmetróztunk a Tánti lakásába. Ilkát hagytuk a bérlakásba aludni az ágyában, mama felügyelte.
A lányok nagyon élvezték a mozgólépcsőt, a metrózást és tetszett Nekik a Tánti-lak is!

 Találtak egy körömlakkot, így meg is volt a program: Tánti rózsaszínűre lakkozta a kis koszorúslányok körmeit.
Hazafele a metrón is így tartották még a kezeiket:

 Hazafele menet már fáradtan:

Hazaérve ebédeltünk, hajat mostam, belőttem a sérómat, felöltöztettük a lányokat, Ritának frizurát csináltam, és 12:10-kor elindultunk a templomba.
A GPS nem kapott jelet, Gábor vacakolt vele egy ideig (Ilka közben megint rázendített és ordított még ki nem vettük az autóból). Szerencsére térkép is volt nálunk, így én navigáltam el az albertfalvai templomig. 3/4 12-kor értünk oda.
Terka már az úton bealudt, ébresztgetni kellett. Ahogy kiszálltunk, sírt, hogy fáj az orra alatt (náthás, és a pzs kidörzsölte), nem is volt hajlandó koszorúslányként bevonulni a menyasszony előtt, ült az apja ölében.
A nagylányok ügyesek és szépek voltak, de fotó nincs róluk. Majd pótlom, amikor megkapjuk a profi fotós képeit!

Ilka rajtam volt a kölcsön kapott karikás kendőben, már a szertartás előtt elaludt. Az orgona hangjára felébredt, de csak nézett rám, nem sírt:) Aztán megint bealudt, és csak a végén ébredt föl (szintén az orgonára).
Nagyon szép esküvő volt, a pap jól beszélt, megható volt az egész!
Csoportkép után ültünk is be a kocsiba és indultunk vissza a főhadiszállásra.
Annyira siettünk, egy családi kép se készült, pedig mindenki csinos volt, és a mama vagy a Tánti tudott volna csinálni. De elmaradt:(

A szállásra érve uzsiztunk, majd próbáltuk elaltatni a lányokat. Bori kivételével mindenki aludt is.
Terka nagyon rosszul ébredt, köhögött, sírt és piros volt az arca. Nem tudtuk olyan állapotba hozni, hogy el tudjunk Vele indulni, így Gábor és Mama ment csak a hajóra a Ritával és a Borival. Én otthon maradtam a két kicsivel. Nehéz volt elfogadni ezt a helyzetet, de az anyák élete tele van lemondással, ez is csak egy volt ezek közül:(
Mesét néztünk a tv-ben és kölesgolyót vacsiztunk.

A lakás tulaja hagyott ott egy üveg tokaji aszút és egy 100%-os narancslét. Mindkettő meg volt már bontva, hát csináltam magamnak egy jó kis koktélt (fele-fele arányban). Jól esett:)
Fél 9-kor lefektettem a Terkét, Ilka már aludt akkor, és én is lefeküdtem.

A család éjfél után ért haza, a nagylányok nagyon jól bírták a lagzit, táncoltak, vidámak voltak, nem volt gond Velük.

Éjjel Terka nem köhögte fel magát, de Ilka miatt kicsit virrasztottam (egyik szopi után nem aludt rögtön vissza).

Vasárnap reggel 6-kor keltem, Gábor is felébredt, beszélgettünk az ágyban, mesélt a lagziról. Olyan éhes voltam, alig bírtam kivárni, hogy 7 óra legyen. Akkor mertem csak átmenni a konyhába, megettem a paleós tortaszeletet, amit a lagziból nekem hoztak, ittam hozzá kávét, és ébresztettem a család többi tagját.

8:30-kor kezdődött a diákmise a Szent István Bazilikában. Ott találkoztunk a Tántival. Ilka aludt rajtam kendőben (kenguru kötésben), a többi gyerekünk is szépen viselkedett.
Volt egy megható pillanat: a Miatyánk imádságra kihívta a pap a gyerekeket az oltár elé. Ott állt a 3 Pólya lány egymás mellett az oltár előtt, mint a kisangyalok:) A felajánlásnál meg térdeltek, kiosztották Nekik a kiskeresztet (a nagyobb gyerekeket megáldoztatták), és utána jöttek csak vissza a padba hozzánk. Nem lehetett fotózni, de ezt a képet sose fogom elfelejteni, jól a szívembe véstem:)

Mise után összepakoltunk, és elindultunk hazafelé. A nyugalmas út reményében Ilkát magamra kötöttem.

Így volt helye a Tántinak is, kidobtuk a Ferenc körúton. Ilka békésen aludt rajtam, már én is majdnem elszenderedtem, mikor egyszer csak, mintha meghúztam volna a fülét, éktelen ordításba kezdett. Cumi se segített, így levettem, és beraktam az autós hordozóba. Még 160 km volt Pécsig. Beraktam a füldugót, és rezignált állapotba merültem. Egyszer elhallgatott pár percre, cumi nélkül, tágra nyílt szemekkel nézelődött. Mama már aggódott is, hogy mi történt, miért hallgatott el, de aztán megint rákezdett, és sírt, amíg ki nem vettem a házunk előtt az autóból.
A többiek megint jól elvoltak:

Jó lenne rájönni, hogy Ilkának mi a baja a bárkában, és olyan baja van-e, amin tudunk segíteni, vagy le kell mondanunk a hosszabb autóutakról.
A Peugeot-ban nem sírt, pedig Pécs-Dombóvár és Pécs-Bonyhád távot már többször megtette.

Hazaértünk, és nagyon örültünk, hogy túléltük ezt a hétvégét!

Hétfőn mama visszahozta a koszorúslány ruhákat és újra csinosan felöltöztünk, hogy bepótoljuk az elmaradt családi fotókat. Vicces volt: