Én a konyhában sertepertéltem, szokás szerint. Ilka a lábam mellett játszott.
Egyszer csak csöngetnek, és Gábor kiabál, hogy menjek, mert baj van.
Bori jött be ordítva, a fejéből folyt a vér. Letörölgettem papírzsepivel, a bal szemöldökén volt egy mély vágás. Elesett a biciklivel, ráesett az arcára, a szemüvege eltört és az egyik része felsértette a szemöldökét.
Gábor bevitte az ügyeletre, én meg itthon maradtam a többi gyerekkel. Bori hősként viselkedett, nem sírt, nem kiabált, tűrte, ahogy összeragasztották a vágását.
Kicsi Terkát is nagyon megviselte az eset, alig bírtam megnyugtatni. Sírt, hogy szegény Bori, és még jó, hogy nem Vele történt:)
És azt is mondta, hogy jó, hogy nem a Rita esett el, mert Neki nagyobb a biciklije, biztos jobban megsérült volna. Hát nem rendes ez a gyermek? :)
Átkötözéskor csináltam róla fotót, most így néz ki (1 napos):
Terkára panasz volt ma az oviban. Rita néni mondta, hogy oda nyúlkál, ahova nem szabad (gondolom az óvónők cuccaihoz). Eddig is csodálkoztam, hogy ott nincs rá ilyen jellegű panasz, mert itthon rendszeresen ellopja a telefonunkat, elbújik és piszkálja, vagy suttyomba leül a számítógéphez és nyomkodja. Nem tudjuk erről se lenevelni, ahogy a más poharából ivásról és más tányérjából evésről se. Pedig sok mindennel próbálkoztunk már.
Az is kiderült ma, hogy napok óta nem alszik el az oviban. Ami azért nagyn furcsa, mert hajnali 6-kor ébresztem, és este 8-kor a fektetés után még kimászkál (azt gondoltam, hogy nem álmos, mert nagyot alszik délután az oviban).
Ritával most minden rendben, szeret iskolába járni, vannak barátnői (Laura, Hanna és Lara a legtöbbet emlegetettek). Az írással/olvasással még kínlódik, a matekot jobban szereti.
Hoz ki könyvet a könyvtárból, amit én olvasok Neki esténként vagy délután, és ez csak a mi kettőnk programja. A kicsiket még nem köti le a mese, így Ritával elvonulok egy csendes zugba és olvasok Neki. Remélem később szeretni fog olvasni Ő is!
Ilka egész sokáig megáll már egyedül, kapaszkodás nélkül, és nagyon élvezi. Ma két kézzel épített tornyot, közben egyedül állt. Lehajolt az új kockáért, felrakta a torony tetejére, és nem kapaszkodott:)
Bármelyik nap elindulhat, várom is, meg nem is. Addig baba, amíg még csak mászik, csattog a kis tenyere. Amikor már két lábon közlekedik, akkor már kisgyerek. Viszont ha már járni fog, mehetek Vele sétálni, nem kell mindig cipelnem:)
A jelelést nem használja. De mutatom Neki amit tudok, és várom, hogy átvegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése