Egy hete, mikor megjött az igazi tél (köddel és mínuszokkal), benti programot kerestem a délelőtti játszóterezés helyett. Megkérdeztem a védőlánykát is, hogy milyen a Vadrózsa Gyerekház (Szeptember 6. téren van), azt mondta, nézzük meg.
Hát megnéztük. Első alkalommal sokáig csak mi voltunk, aztán jöttek még (szerencsére fehérek). Azért elvétve betéved egy-egy roma anyuka a pulyájával, és akkor elég kellemetlen levegőt venni, de azért kibírom.
A játékok és maga a terem is nagyon lepukkant, az ott dolgozók se túl szimpik, de mivel nincs alternatíva így télen, így egy héten 3-szor 4-szer felmegyünk.
Eddig autóval mentünk, de ma bevállaltuk gyalog. 20 perc volt, és Rita szépen fogta a kezem végig az úton, nem kellett megállni miatta, sőt, néha majdnem futnom kellett, olyan gyorsan ment és húzott. Hazafele busszal jöttünk, két megálló, de Rita nagyon élvezte.
Rita nagyon szeret oda járni, én meg élvezettel nézem, ahogy feltalálja magát, önfeledten játszik, és csak néha szól, hogy "ANYA, NÉZD!".
Borika általában rajtam van MT-ban, vagy "ellopja" valamelyik dolgozó (oda vannak a kisbabákért), én meg beszélgetek a felnőttekkel, vagy csak legeltetem a szemem az ügyes-okos nagylányomon. Kicsit olyan, mintha bepillantást nyertem volna az óvodai életébe (ott nem lehetek Vele, csak a beszoktatás pár napja alatt).
Fél 10 körül van reggeli, Rita mindig eszik, akármi is van (kenyér felvágottal, banán, müzli vagy fánk), és akármikor evett is előtte itthon (mondjuk indulás előtt).
Szerdán délelőttönként ott van a gyerekorvosunk, lehet tőle bármit kérdezni, csütörtökönként jön egy védőnő, aki baba-mama tornát csinál, néha van kézműveskedés (Rita itt festett először életében), kerekítőzés (a bot fülű Barbara vezetésével).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése