Terka szivat - újra kórházban voltam

Egész vasárnap görcsölt a hasam. De nem ciklusosan, hanem összefüggően.
Este, a gyerekek lefekvése után én is követtem példájukat, gondoltam, ha tudok aludni, akkor még nem szülök, ha meg nem, akkor irány a Klinika.
El tudtam aludni, de éjfélkor arra ébredtem, hogy nagyon fáj! Voltam wc-n, tusoltam sokáig jó forró vízben, de nem enyhült.
Mondtam a Gábornak, menjünk!

Vicát hívtam, 10 percen belül itt volt a Marcival (aki hősként viselkedett, egy nyafogós szó se hagyta el a száját, pedig biztos legszebb álmából ébresztette a Vica és hozta át a hideg télben hozzánk az éjszaka közepén).

Beértünk a Klinikára. Egy fiatalka kedves szülésznő volt, aki felvette az adataimat, kitöltött egy csomó adatlapot, bekísért egy szülőszobába, rám kötötte az nst gépet, majd felébresztette az ügyeletes szülészorvost. Még örültem is, amikor mondta, hogy szól a doktornőnek:)

De amikor a doktornő bejött álmos, morcos képpel, ránézett az nst-görbémre, és megkérdezte, hogy miért jöttünk be, voltak fájásaim? Csodálkoztam, hiszen nem múltidőben, hanem az adott pillanatban is folyamatosan görcsölt a hasam (mint menstruáció első napján szokott).

Ezután jött csak a fekete leves. Megvizsgált, és azt mondta, szűk 1 ujjnyira vagyok nyitva. Majdnem felröhögtem kínomban. Hisz már karácsonykor is niytva voltam 1 ujjnyira, azóta medig többször görcsölgettem, nem is beszélve erről a hosszú vasárnapról, mikor egész nap csak fetrengtem a görcsöléstől.

Kimehettem a folyosóra a Gáborhoz (mert ezalatt a majdnem 1 óra alatt nem jöhetett bent velem), ekkor volt 1 óra. Elmondtam Neki, hogy mi a helyzet, vagyis hogy nincs helyzet, vak lárma volt az egész, valószínűleg nem szülünk még, hacsak oxytocin-nal ki nem robbantják belőlem (ezt nem akartam).

Szegény Gábor tiszta kómás és álmos volt, passzivitása és közönyössége még mérgesebbé tett. Egy darabig sétálgattam, simogattam a hasam, hogy induljon be a dolog, aztán eszembe jutott, hogy írok az Erikának. Megkérdeztem Tőle sms-ben, hogy nem dolgozik-e véletlenül. Felhívott, hogy épp dolgozik. Elmondtam Neki a történetet. Helyeselte, hogy bejöttünk, hisz 3. gyereknél már gyorsan mennek a dolgok, de azt nem értette, miért nem engednek haza (megkérdeztem, és a doktornő azt mondta, hogy haza már nem engednek, esetleg a terhespatológiai osztályra).
2-kor visszamentem, addigra már a mensis görcseim is elmúltak. Persze az nst se mutatott fájásokat és a méhszáj se változott, így javasolták, hogy küldjem haza a férjemet és lekísérnek a patológiára.

Erika egy három ágyas kis szobába helyezett el, mondta, hogy ne nagyon pakoljak ki, és a reggeli viziten kéredzkedjek haza.

A hasam nem fájt, mégse tudtam aludni (az egyik szobatársam horkolt, kényelmetlen kemény volt az ágy és járt az agyam mindenen, főleg az otthon alvó családtagjaimon).

Reggel fél 6-kor Erika elköszönt és hazament.

A reggeli viziten egy idős doktor bácsi elrendelt nálam egy vérképet, egy nst-t és egy UH-ot, és kilátásba helyezte, hogy ha minden rendben lesz, akkor hazamehetek.

Nagyon örültem, de csiga lassúsággal történtek a dolgok. A vért 8 körül vette le egy orvostanhallgató, utána lehetett csak reggelizni (persze nem volt paleós kaja, így a táskámból ettem pár kekszet, amivel nem laktam jól).

Vártam, hogy hívjanak nst-re, de csak 10-kor kerültem sorra. Az egyik szobatársam (koraterhes) egész délelőtt vesetálba hányt, én meg nem bírtam nézni/hallgatni, inkább kiültem a társalgóba olvasni és rejtvényt fejteni (éjjel valami sugallatra beraktam a táskámba egy rejtvényújságot).

Az nst-t se sikerült elsőre elkészíteni, valamiért nem nyomtatta a gép a görbét, persze ezt 15 perc után vették észre, így előről kezdődött a 20 perc.
Szerencsére a Terka szívhangja jó volt végig, de nem tetszett Neki a molesztálás, össze-vissza pörgött bennem, feszengett, így ott se tudtam aludni, pedig a félhomály alkalmas lett volna hozzá).

Az ebéd is későn jött, már kopogott a szemem. Karfiol levest kaptam, amit megettem, de a másodikból csak a húst (finom főzelékbe csak beleszagoltam).
Nem laktam jól, de a hangos gyomorkorgásom legalább elmúlt.

Ebéd után, fél 2 körül jött egy doki UH-ozni. Én voltam az első, és ott is mindent rendben találtak (2900 g már a becsült súlya).

A délutáni viziten a reggeli doki azt mondta, örül, hogy minden eredményem jó lett, holnap reggel haza is mehetek. Beleszóltam, hogy én ma szeretnék hazamenni, mert a gyerekeim már otthon várnak.
Belement, de mondta, hogy még várjam meg a reggeli vérvétel eredményét, és zárójelentést csak holnap tudnak adni.

Gábor fél 4-kor indult el értem. Akkor megkérdeztem a nővérpultnál a véreredményemet, persze minden jó volt. De a kötözködős nővérke mondta, hogy ha elmegyek, azt fogják ráírni a zárójelentésre, hogy "ismeretlen helyre távozott". Bántam is én, hogy mit írnak rá, örültem, hogy végre kiszabadultam a Klinikáról.

Megfogadtam, hogy legközelebb akkor megyek be, ha elfolyt a magzatvizem, vagy már tolófájásaim lesznek.

Gyerekek nagyon örültek nekem:)