Gábor Bp-re ment (munkahelyi kötelezettségből), hajnali fél6-kor indult el itthonról, és este fél9-kor ért haza.
Sok tépelődés után úgy döntöttem, hogy nem viszem Ritát oviba, mert az elég körülményes lenne a két kicsivel együtt. De bánatos volt: "ANYA, LEMARADOK MINDENRŐL!" Végül beígértem, hogy itthon is fogunk kreatívoskodni, így belement az egy nap "szabi"-ba:)
Reggel a szokásos 3/4 7-kor kelt, és az első szava volt, hogy vágjunk, színezzünk, ragasszunk:)
Azért a reggelire sikerült rábeszélnem (Nesquik gabonapelyhet tejjel), de "NE SOKAT, HOLNAPRA IS MARADJON!"
Először kivágtunk egy kislányt és kisfiút egy babaújságból, körberajzoltuk egy kartonpapírra őket, kivágtuk és felragasztottuk (persze én csináltam, Ő meg nézte). Kértem, hogy nevezze el őket. Erre a lányra: "Ő ANYA, RITA, BORI, TERKA", a fiúra meg: "Ő APA":)
Bábozott velük egy kicsit, közben kitaláltam, hogy csinálok Neki memóriakártyát. Sárga vastagabb lapból vágtam ki 4*4-es négyzeteket, és egyszerű motívumokat rajzoltam rájuk. Rita mondta, hogy az kinek a jele az oviba, így végül ovis-jeles memória kártya lett:)
Közben mellesleg sütöttem egy kisebb adag paleós kekszet, hogy legyen nasim a napra, hisz nasi nélkül éhezem:)))
Még játszani is volt időnk a memória-kártyával, amíg Bori az etetőszékében kekszet majszolt reggeli gyanánt.
Terka 9-kor ébredt, megszoptattam, felkötöttem a Szilvitől kapott szövött kendőbe előre, és lementünk a gyönyörű napsütésben a játszótérre. Voltak gyerekek is, a lányok klasszul eljátszottak (csúszda, hinta, kismotor), Rita még új barátnőt is szerzett Klaudia személyében, Terka meg békésen szunyókált rajtam, így csak 11-kor mentünk föl (már majd'leszakadt a derekam).
Jött a Gitta, kicsit gyerekezett, én meg megrendeltem a csajoknak a kukoricás pizzát ebédre.
Rita alig bírta kivárni, azt mondogatta, hogy farkas éhes. Kértem, hogy ezt majd a futár bácsinak mondja, ha megjön végre. És így is tett. Odaszaladt az ajtóhoz, és a futár szemébe mondta: "MÁR FARKAS ÉHES VAGYOK!" Meg is evett egy negyed pizzát kapásból:)
Sajnos ebéd után nem tudtam aludni, mert mire Terkát sikerült elaltatnom, a lányok már keltek (fél3-kor).
Rita nézett egy kis Bogyó és babócát a számítógépnél, és amikor Terka felébredt és szopizott, lementünk újra a játszótérre (fél5-kor). A rugalmas kendőben vittem magamon a Terkát, és nem is éreztem, hogy rajtam van, kényelmes volt, pedig lent voltunk 6-ig.
Rita megint talált játszópajtást Panna személyében, akinek apját Gábor régről ismeri. A kislány a katolikus oviba jár, a szivecske csoportba. Nagyon közvetlen, barátkozós, kedves és jószívű (felajánlotta Ritának, hogy kipróbálhatja a biciklijét. Igazi pedálos bicikli, pótkerekekkel).
Olyan jól eljátszottak, hogy észre se vették, amikor kiabáltam utánuk, hogy jöjjenek vissza (az emeletes házak mellett szaladtak az út felé). Nekiiramodtam, hogy utánuk menjek, de elbotlottam a sétány térkövezett részének szélében és elestem. Mama régi félelme, hogy hasra esek, amikor rám van kötve gyerek. Szerencsére ösztönösen kitámasztottam a jobb kezemmel, így Terkának nem esett baja. A bal térdemre viszont ráestem, és gatyán keresztül véresre horzsoltam.
A nagy izgalom után nem sokkal fel kellett mennünk, mert Terka már éhes volt, és a játszótéren nem akartam szoptatni.
Lányok a csoki-ígérete után szépen jöttek is föl velem:) Mondjuk Bojkát az oldalamon felvittem, hogy minél kevesebb ideig ordítson Terka a lépcsőházban.
Szoptatás után a lányok is vacsit kértek. Melegítettem nekik pizzát, én meg sütöttem magamnak paleocsintát. Bojka csak a feltétet ette le a pizzáról, majd inkább az én vacsimból kért:)
Rita a 2 szelet pizza beburkolása után megszólalt: "NÉZD ANYA, OLYAN NAGY LETT A HASAM, MINT PÉTER PAPÁNAK!" :)))
Fél8-kor Rita már arra kért, hogy menjünk fürdeni és feküdni, mert Ő nagyon fáradt. Épp ekkor berottyantott Terka is az ölemben, hát Vele kezdtem a fürdetést. Utána, amíg Borit és Ritát fürdettem, bőgött az ágyában, Nem lehetett még éhes, csak felborítottam a menetrendet, hisz fürdés után mindig cicit szokott kapni a szájába:)
Gábor pont akkor ért haza, amikor minden gyerek végzett a fürdőbe és pizsiben várta az esti imát.
Apa hozott a Construmáról vásárfiát: lányoknak reklám-lufit, fa-kiskanalat, nekem meg egy mosolygós fakanalat:)
Imádkoztunk, és a lányok mentek az ágyba. Rita szólt az apjának: "APA, AZT SZERETNÉM MONDANI, HOGY, HOGY, ... NAGYON SZERETLEK". Hosszas ölelkezés volt utána:)))
Nem volt könnyű nap, de annyira nehéz se, mint vártam. Jól felkészültem rá lelkileg, sokat imádkoztam türelemért, és hogy minden rendben menjen, és így is lett. Az esti szoptatás közben hálát adtam az Istennek, hogy meghallgatta az imámat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése