1. ovis anyák napja

Nagyon izgatottan készültem életem 1. ovis anyák napjára. Rita már előre csepegtette az információkat, mondta a versrészleteket, emlegette, hogy "LESZ ÁM ANYÁK NAPJA!"

A meghívót már hetekkel előtte megkaptam:

Eljött a nagy nap, és nagyon élveztem az ünnepség minden percét. Fotózással nem foglalkoztam, minden idegszálammal az én okos-ügyes nagylányomat figyeltem. Előadtak egy csomó mondókát, éneket, mutogatós játékot, amit év közben tanultak, amolyan kis bemutatót tartottak.

Egy pont volt, amikor meghatódtam, és a könnyeimmel küszködtem, amikor a Rita elém állt, és elmondta a következő verset (minden gyerek egyszerre mondta az anyukája előtt):

"HA ÉN NAGY LESZEK, TE MEG KICSI
MEGKAPOD A BABAKOCSIM
ÉN MAJD DOLGOZOK, TE MEG JÁTSZOL,
VÁRAT ÉPÍTESZ, FÁRA MÁSZOL.
A BOLTBA IS ÉN MEGYEK, VESZEK CUKROT, KENYERET,
BANÁNT IS, MERT SZERETED.
KIVISZLEK A JÁTSZÓTÉRRE, SZALADGÁLNI KI A RÉTRE,
HAZAVISZLEK, ÖLBE VESZLEK,
ÚGY SZERETLEK, ÚGY SZERETLEK"

A végén odajött, megölelt és átadta az ajándékot (gipsz szívbe hagyott kézlenyomata és egy virágot)

Azért más szülők csináltak fotókat, amiken Rita is jól látszik, és felrakták a fb-ra, így le tudtam "lopni".

csak vidáman! (várja a kezdést)

feszült figyelem

Erika néni vezeti a mozdonyt