2013. május 4., szombat

Május 1. hétvégéje

Szombat

- Terka jóvoltából hajnali 4-től nem aludtam
- Riti is kelt a szokásos fél 7-kor, persze Bojkát is ébresztette
- 7-kor már mentem a Lidl-be vásárolni
- játszóterezés a 2 nagy lánykámmal, amíg Terka az ágyában aludt, Gábor pedig takarított
Riti tud biciklizni (pótkerék nélkül):


- majd Gábor lejött, és én felmentem ebédet főzni (asztali grillen húspogácsákat sütöttem, répakarikákat főztem és serpenyőben pirítottam)
- ebéd után lányok aludtak, én meg elvittem Terkát az ügyeletre: kezdődő hörghurutja van, Spiropent-et kell adnom Neki (hörgőtágító) és hétfőn kontroll-ra vinni a gyerekorvoshoz
- délután is játszóterezés, amíg Gábor kocsit mosott, majd felváltott és felmentem Terkával pihenni:)

Vasárnap

Életem legfárasztóbb anyák napján vagyok túl:)

- reggel 5:40-kor Terka ébresztett, Gábort fél 7-kor ébresztettem, gyerekek 7-kor ébredtek, így is csak 8-kor tudtunk indulni a köszöntő körútra.
- dédit megleptük, nagyon örült:) Riti elmotyogta az orra alatt a verset, odaadtuk a szál rózsát és a kinagyított fotót a 3 csajsziról, körbepuszilgattuk és robogtunk tovább.
- Gyűdre túl korán érkeztünk, nagyiék még nem voltak fogadóképesek:) Rita ott is elhadarta a verset (nem nagyon szeret felszólításra verselni), ott is sikert arattunk a fotóval (Marci papa meg is irigyelte a nagyitól)
-Gyűdön részt vettünk a szentmisén, ami megint mozgalmasra sikerült (nem is csoda, hisz 3 4 éven aluli gyerekünk van). Megint megfogadtuk, hogy többet nem próbálkozunk itt, mert zavarjuk a néniket, és ez feszélyez minket.
- Nagyi főzött ránk, de elvitelre kértük, így mise után robogtunk tovább Dombóvárra. Mivel a gyerekek elég fáradtak voltak, aludtak az úton (mondjuk Riti csak 2-szer 10 percet, Terka meg szinte semmit, mert egész de. aludt a kocsiban és a misén rajtam).
- a mamánál kint ebédeltünk a teraszon, ami Ritinek nagyon tetszett. Többször mondta, hogy milyen jó, hogy kint eszünk, és nem bent:) De jó is lesz nyáron a Balcsin, minden étkezést kint fogunk elkölteni.
- Terka a hordozóban nézte a mi táplálkozásunkat, majd mikor méltatlankodott, letettem a szobámba az ágyamba, kicsit nézelődött, majd elszenderedett.
- ebéd után felköszöntöttük a mamát. Riti egész szépen elmondta a verset, már lehetett érteni:), odaadta a rózsát és a fényképet is.
Ha már ennyit emlegetem ezt a verset, gondolom mindenki kíváncsi lett rá, hát leírom:
                                                                         Riti kicsit átköltötte:
"Kedves nagymama,                                          "Kedves nagymama,
eljött a kisunoka,                                                eljött a nagyunoka,       
hogy megmondja, mit kíván.                               hogy megmondja, mit kíván.
Azt kívánom Teneked,                                          Azt kívánom Neked,
Isten óvjon Tégedet!"                                         Isten vigyázzon Rád!"
/interneten találtam/

- ebéd után a gyerekek önfeledten szaladgáltak, játszottak a mama udvarán. Kivittem pár újságot, hogy olvasgassak, de persze a gyerekek nem hagytak:)  Majd olvasok, ha kirepülnek 15-20 év múlva:)))
- mamával kimentünk a temetőbe, vittünk virágot a nagymamáim és dédmamám sírjára.
- megmutattuk mamának, milyen ügyesen tud Rita 2 keréken biciklizni, majd elmentünk a Műv.ház elé biciklizni. Ott találkoztunk a Péter papával, aki szintén nagyon büszke volt 1. kisunokájára:)
- sajnos eljött a búcsú pillanata:( Riti hisztizett, Dombóváron akart maradni, nem akart hazajönni. De ez sajnos nem kívánságműsor:( Az autóban jól elvoltak, mandulát, majd kekszet majszoltak, és egyik sem aludt el.
- Oroszlón megálltunk, vettem a jófogáson Bojkának egy kis szandit (tiszta új, tiszta bőr és csak 1400 Ft volt). 22-es, és most éppen jó.
- este volt még egy nagy izgalom. Ahogy a lakásba értünk, vittük a gyerekeket fürdetni. A vacsi érdeklődés hiányában elmaradt (teleették magukat keksszel), így belefért az időbe, hogy a nagyok is locsizzanak.
Épp Terkába erőltettük az esti gyógyszereit, mikor Borika belekakilt a vízbe. Gábor bement, és elszörnyedve látta a két nagy hurkát a víz alatt. Sajnos nem láttuk, hogy ittak-e a kakis vízből (Bojkának sajnos szokása), nagyon megijedtünk. Kikaptam őket a vízből, az ürüléket a kádból a wc-be helyeztem, és leengedtem a fürdővizet.
Gábor és én mindketten anyukánktól kértünk telefonos segítséget, és mindkét nagyszülő úgy nyilatkozott, hogy nem lesz semmi bajuk. Megnyugodtunk.

Izgalmas dolog 3 kislány anyukájának lenni!!!

Végül bemásolok egy verset, amin könnyekig meghatódtam. Jó sírást minden édesanyának, aki olvassa! :)
Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése