Manduca dícsérete

Múlt szombaton, amikor a legkisebb zarándokért elmentem Szalántára, és Bojkát is magammal vittem, a kis drága elaludt a kocsiban. Ahogy hazaértünk, és kivettem a bágyatag gyermeket, bevillant, hogy saját lábán nem igen fog följönni a negyedikre. Így Bojkát csatoltam Manducában a hátamra, és Terkát fogtam a kezemben.

Tegnap délután megismételtük a műveletet, és Rita is a hátamra akart jönni (Manduca csatos hordozó teherbírása 20 kg és Riti még csak 16), így készült pár klassz fotó, ahol a lánykáim a hátamon vigyorognak.