Baba-mama tornán voltam Terkával Fonyódon.
Az anyukákat sajnos nem tornásztatták meg, csak a
gyerekeket, de így is szupi volt.
Amikor a kezét tornásztattam, hangosan kacarászott, annyira
tetszett Neki.
Amikor a lábát, akkor az öklét tömte és bámulta a könyveket
(könyvtárban volt a foglalkozás).
Aztán jött a fekete leves, hasra kellett fordítanom, és
szokás szerint nem tetszett Neki, nyüglődött. A tornát tartó hölgy szerint már
jobban kéne tartania a fejét, tanácsolta, hogy sokat rakjam hasra, hogy
megerősödjön a nyaka. Trükköket is mutatott, hogyan tudom motiválni és segíteni
(összetekert plédet rakott a mellkasa alá, labdát gurított előtte).
Jó volt kimozdulni csak a Terkával, kuriózum Vele az, ami
Ritánál mindennapos volt.
A következő alkalommal már jobban tartotta hason a buksiját,
viszont Orsi (aki tartja) kitalált egy másik „kínzást”: Terka a hátán feküdt,
és a két kézfejét megfogva ülésbe felhúzta. Hát az én kis kuglifejemnek ez
nagyon nem tetszett, és sírósra vette a figurát:(
Summa summárom, erősíteni kell a nyakacskát, hogy meg tudja
tartani a nagy fejecskét:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése