Bojka

2 éves, 1 hónapos és 1 napos.
Nehéz vele, most a 3 gyerek közül vele a legnehezebb.
Akaratos, hisztis, ellenáll. Bármit kérek, a válasz szinte biztosan: NEM. Nem engedi átpelusozni magát, nem akar aludni, sőt, enni se!
Ritával nem volt ilyen nehéz, nem is értettem a 2 éves dackorszak mit takar. Hát most megértettem.

Nagyon anyás is, szinte az ébren töltött idejének 90%-át a szoknyám mellett tölti.
Hétfőn kicsit ott hagytam Péter papával a játszótéren, és sírva keresett:( Azóta a papa kiesett a pixisből, meg se foghatja, nem veheti le a mászókáról, nem segíthet a csúszdázásba, nem lökheti a hintában, nem adhatja rá a cipőjét. És én se mehetek Bojka nélkül sehova, azóta hű kísérőm.

Kakil a pelusba, aztán diadalittasan mondogatja sokáig: "KAKíTAM". Ha ráültetem a bilire, visszatartja. Sajnos még nem érett a szobatisztaságra, pedig én már nagyon unom a szaros fenekének törölgetését.

Megint kiszívta a nap a haját, tiszta szőke:

Még mindig nagyon óvatos, az új dolgokhoz bizalmatlanul áll, de ha megbarátkozik a gondolattal, belendül, és nagyon ügyes. A héten voltunk trambulinozni, be se akart menni. Rita lelkesen ugrált, Bojka csak nézte. Már jöttünk volna el, amikor bekéretőzött. Beraktam, de nem mert felállni, csak ült. Én is bemásztam (nagy trambulin volt), megfogtam a kezét és rugóztunk. Tetszett Neki, aztán már ki se akart jönni.
Magas csúszdákon se mer lecsúszni, még úgy se, hogy fogom a kezét. Aztán ha rákényszerül (nem tudom levenni, mert Terkát fogom a kezemben), akkor rászánja magát, és utána abba se akarja hagyni a csúszdázást:)

Nehezen alszik el, de ha sikerül, akkor nagyokat alszik, lustizva ébredezik sokáig:)

Az utcán minden szembe jövőnek köszön: "SZIA!"