Voltam ma a két kicsivel a nagycsaládosok székesegyházi csoportjának baba-mama klubjában. Mivel a Csontváry-ban tartják, és ott a közelben nem lehet parkolni, így busszal mentünk. Terkát a hátamra kötöttem Manducában, Bojka meg szépen jött a kezemet fogva, a buszon ült az ölemben.
Hazafele történt, hogy Terka sírt a hátamon. Próbáltam csitítgatni, de egyre jobban behergelte magát.
A közelünkben ült egy 60 év körüli nő, aki nagy gyerek-szakértőnek gondolta magát, és egyre-másra mondta az ötleteit, hogy mi lehet a gyerekem baja.
1. "nem látja az anyját"
Eddig ez sosem zavarta, hisz a hátamon is érzi a szívem dobogását, az illatomat, és hallja a hangomat.
2. "elzsibbadt a lába"
Na, ennél már csak az a durvább, mikor azt feltételezik, hogy nem kap levegőt, meg fog fulladni!!!
3. "álmos"
Ebben talán lehetett valami, de nem mutatta az álmosság jeleit, csak egy tipp volt a néni részéről.
4. "éhes"
Ezt nem tudom miből gondolta, hisz nem kereste a cicit, nem ette az öklét, nem cuppogott, csak abból gondolhatta, hogy a gyerekek akkor szoktak még sírni, amikor éhesek:)
5. "fáj a foga"
Dugdosta ki a nyelvét, mikor épp nem sírt, és ha sírt, azt elég panaszosan, fájdalmasan tette.
"ecsetelő kéne rá. Lehet kapni a gyógyszertárban"
Na, itt fogyott el a türelmem, és nem bírtam tovább hallgatni a sületlenségeket.
Megmondtam a néninek, hogy a gyerek otthon nem szirénázik így, így valószínűleg nem a foga növése okozza a műsort, hanem szegény gyerek nincs szokva a buszozáshoz, túl hangos Neki, túl rázkolódós és sok az idegen arc.
És tényleg, amint leszálltunk a buszról, megnyugodott:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése