Elterveztük, hogy Tántit hazacsábítjuk egy hétvégére Magyarországra, és hogy ne kelljen annyit utaznia, mi mentünk föl Budapestre.
Mamának úgyis volt egy csomó elköltendő pénze a SZÉP kártyáján, és május 24-én volt Budapesten az 1. paleós fesztivál, amin részt akartam venni.
Tántinak is jó volt az a hétvége, megvette a repülőjegyét, keresett nekünk szállást, ami közel van a fesztivál színhelyéül szolgáló MOM park-hoz (Jagelló Hotel).
Mivel a szállodai szobák franciaágyasak, az apartman pedig francia ágyas + egy ágyas, ezért kivettünk egy apartmant (főleg a konyha miatt) és két francia ágyas szobát, és elterveztem, hogy a Riti a Tántival fog aludni az egyik szobába, a Bojka a mamával a másikban, Terka meg velünk az apartmanban (vittünk Neki baba-utazóágyat).
Az csak ott derült ki, hogy az apartman és a szobák között 3 emelet van (szobák az elsőn, apartman a 4. emeleten, ami már tetőtér, ebből kifolyólag fülledt meleg).
Tánti az utolsó héten kitalálta, hogy mégse csak egy hétvégére jön, hanem ha már elrepül Magyarországra, akkor lejön Pécsre is, elmegy kozmetikushoz és fogorvoshoz, és csak csütörtökön reggel repül vissza Barcelonába.
Mivel szabija nincs, itthon dolgozási kedvezményt kért és kapott a főnökétől.
Az tervezte, hogy majd a Tudásközpontból fog dolgozni (interneten levelez és skype-ol a beosztottjaival).
Szépen elterveztünk mindent, hogy pénteken kora délután felautókázunk Bp-re, a reptéren fogjuk várni a Tántit, Vele együtt elmegyünk a szállodába, szombaton fesztiválozunk, vasárnap állatkertezünk, és este jövünk vissza Pécsre.
De ember tervez, Isten végez. Az ovis anyák napjás évzárót arra a péntekre tették, Rita volt a fehér pillangó a 3 pillangós mesében, izgatottan készült, időnként elszólt 1-1 verssort vagy dalfoszlányt, aztán közölte, hogy a többi titkos:) Nem tehettük meg Vele, hogy kihagyjuk a műsort, és tartjuk magunkat a tervhez.
/azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a TCST-es tanfolyamot is pont aznapra rakták, és külön kínos volt lemondani, hisz miattunk rakták péntekre/.
Ja, és azon a pénteken nekem kellett megtartanom a kertvárosi plébánia baba-mama klubját, ami nem sikerült túl fényesen, mert nagyon izgultam, de legalább megtudtam, hogy ez nem nekem való feladat.
Szóval Gábor munka után a két kicsivel felautókázott a reptérre a Tántiért.
Az út aránylag zökkenőmentesen telt, a gyerekek aludtak valamennyit, aztán meg ettek/ittak. Gábor 130-as sebességnél adogatta nekik hátra az üveget, leesett játékot, stb.
De a reptéren nem ment minden simán, mert Borinak pont akkor kellett kakilnia, amikor leszállt a gép, és a wc-ben voltak, amikor Tánti megérkezett. Mire végeztek, Tánti már az utcáról jött vissza, kereste a családot:)
Az ovis műsor igen szépre sikerült (erről külön bejegyzést fogok írni), Rita ügyes volt. Marci papa felvette videóra az egészet (45 percig tartotta a kamerát, legközelebb viszünk állványt), én meg csináltam pár fotót.
Mama, Rita és én 5 órakor indultunk csak el a fővárosba. Rita nagyon unatkozott, hiába adtam Neki kaját, innivalót, volt mellette a nagyiéktól névnapjára kapott strandlabdája, 5 percenként kérdezgette, hogy mikor érünk már oda. A kilóméterek lassan mentek, pedig mama 130-al repesztett az autópályán.
Dunaújvárosnál megálltunk pisilni és vacsizni, onnan én vettem át a kormányt.
Minden elvemet félretéve vettem Ritinek egy nyalókát, és megígérte, hogy többet nem kérdezi meg, hogy mikor érünk már oda.
Pesten eltévedtünk, de úgy, hogy azt se tudtuk hol vagyunk. A térkép véletlenül a Peugeot-ba került pakoláskor, pedig Gábor GPS-szel ment.
Gábor nyomtatott ki az útvonalterv-ről térképet, de nem volt elég részletes, rossz helyen kanyarodtunk le a főútról, és nem találtunk vissza rá (szabályosan nem lehetett sokáig balra fordulni, szabálytalankodni meg nem mertem).
Kértünk Gábortól telefonos segítséget, de az sem sikerült. Megálltam egy kereszteződésben, megmondtam a Gábornak, hogy hol vagyunk, melyik két utca kereszteződésében (családi házas övezet volt, sehol egy járókelő), és Ő megpróbált minket megtalálni kocsival, GPS-szel és térképpel, de nem sikerült neki.
Tánti egyedül volt a szállodában a két kicsivel.
Már 1/4 9 volt, Terka fektetésének ideje, és nekem elfogyott a maradék türelmem is. Ideges voltam, hívtam a Gábort többször és rávágtam a telefont, amikor olyanokat mondott, hogy nem talál minket, meg hogy nem tudja, hol vagyunk.
Már a Rita is sírt, hogy nem fogunk odatalálni, mikor mama megelégelte a dolgot, beült a kormány mögé, és elindult, hogy keres egy taxit, akivel odakísértet minket a Jagelló Hotelhez.
Kétszer szabálytalanul megfordult, megkérdezett egy járókelőt, és már ott is voltunk a szállásnál.
Tánti a két kicsivel lejött elénk, a liftnél találkoztunk. Örülni se tudtam Neki rendesen, piszok mérges voltam (Gáborra és a helyzetre).
A 3 csillagos szálloda hiányosságai is csak fokozták a feszültségemet.
Üres volt a folyékony szappan tartó. Csak pár mini-csomag sampon volt a mosdókagylón. Lementem a recepcióra, és kértem miniszappant. Nagy sokára találtak.
Terkát megfürdettem (együtt tusolt velem, persze nagy visítások közepette, mert a tusolást ki nem állhatja), megszoptattam (ekkor már 1/4 10 volt), és már aludt is.
Az apartman konyhájában nem volt se asztal, se szék. Állva ettünk, mint a lovak, Tánti a földre ült, gyerekek négykézláb másztak a földön, ami kétes tisztaságú volt.
Vacsi után lekísértem a nagylányokat az első emeleti szobáikhoz. Megfürdettem a Borit, pizsibe öltöztettem, majd a másik szobában a Ritát is, elköszöntem tőlük és felmentem. Ekkor már 11 körül járt az idő, és én hajnali 4 óta fent voltam, délutáni alvás nélkül.
A tetőtérben fülledt meleg volt, az ablakokon nem volt szúnyogháló, és nyitott ablaknál olyan hangos volt az utca zaja, hogy nem tudtam aludni tőle (füldugó se volt nálam). Szerencsére Terkát ez nem zavarta, éjjel egyszer ébredt, és szopi után aludt reggelig.
Épp elaludtunk volna, amikor kopogtattak. Borira számítottam, de a Ritát hozta föl a Tánti. Közénk feküdt és szinte azonnal elaludt.
Tánti nem tudta, hogy Riti nem szeret sötétben aludni, itthon is ég egész éjjel a sólámpa. De nem kérte meg a Tántit, hogy kapcsoljon villanyt, inkább nyavalygott, hogy engem akar. A fáradt Tántinak meg egyszerűbb volt felhozni, mint nyugtatgatni (teljesen megértem).
Aztán meg egész éjjel nem aludt szegény, mert lelkiismeret furdalása volt, hogy lepasszolta a Ritát.
Szombat hajnalban csodálkozva tapasztaltam, hogy a sok idegeskedés és nemalvás után se fájdult meg a fejem:)
Virágos jókedvem volt, és mikor megláttam a fürdőszoba ablakából, hogy mellettünk a parkban vásárosok rakosgatják ki a portékájukat, felöltöztem, "loptam" Gábor pénztárcájából egy kis pénzt, és Terkával lementünk körülnézni.
Bio piac volt, és két használt gyerekruhás árúst is találtam. Egyiknél vettem Terkának egy vékony nyári kalapkát 800 Ft-ért (fehér alapon fekete pöttyös).
Találtam kókuszcukrot olcsóbban, mint a webshop-os ára, így abból is vettem egy fél kilós zacsit, és pár darab banánt.
Visszaérve ébreszteni akartam a bandát, de már ébren voltak. Bojka ügyesen aludt reggelig a mama mellett, egyszer se ébredt föl.
Lementünk reggelizni, aztán kimentünk a Mom-park melletti játszótérre.
Szép napos idő volt, gyerekek élvezték a játszóteret.
10-kor kezdődött a paleo-fesztivál. Mama bement előadást hallgatni, én Ritával elmentem arcfesteni (hercegnős fejdíszt kért a homlokára), majd Gábor elvitte Borit is (Ő egy pillangós kapott a bal szemem mellé).
Volt kenguru fittness (hordozott babákkal aerobik). Beálltam, és majd meghaltam a 45 perc alatt.
Ettünk finom tej-, cukor- és gluténmentes fagyikat a Primus Manufactura cukrászda jóvoltából (megkóstoltam a nap folyamán a csokit, rumos diót, epret, puncsot; volt még tiramisu, fahéjas szilva, vanília, citrom).
Gyerekek kreatívoskodtak is, Riti szép pillangót csinált wc-papír gurigából:
Bojkát visszavittem a fesztiválra, épp kezdődött egy bábelőadás, amit nagyon élveztek.
Délután elmentünk egy másik közelben lévő játszótérre, a lányok ott is nagyon klasszul eljátszottak, a nem-alvás egyáltalán nem látszott rajtuk.
A szállásra visszaérve az étkezőbe vacsiztunk, majd sorba lefürdettem a lányokat, és elaludt mindegyik szépen, a neki kijelölt helyen:) Bori sírt, mikor otthagytam, de mamának sikerült megnyugtatnia, és pár perc múlva már húzta a lóbőrt.
Csukott ablaknál aludtunk, így melegebb volt ugyan, de a zaj kevésbé hallatszott be, és végre kialudtam magam.
Terka már hajnalban ébresztett minket, így össze tudtunk pakolni kényelmesen. Esett az eső, ezért elgondolkodtunk, hogy az állatkert helyett a Tropikáriumba menjünk-e inkább, de végül reggeli után elállt, kisütött a napocska is, így megszavaztuk az állatkertet.
Az állatkertezés is döcögősen indult, egy csomó állat nem volt a helyén, átköltöztették őket a Holnemvolt Park-ba (régi vidámpark). De az állatkerti belépő oda is érvényes volt, így átmentünk oda is, ahol Riti a Tántival kecskéket etetett
Az állatkert részén talán a fóka-show volt a leglátványosabb, de Terka ott már nyüglődött (11 óra elmúlt), így én nem láttam, tologattam a babakocsiban és el is aludt.
Állatkerti csoportkép:
Egymás után mentünk, Dombóvár felé, Riti a mamával és a Tántival utazott.
Bori még Pesten elaludt, és szinte Dombóvárig aludt, kisebb megszakításokkal (Terka kialudta magát az állatkertben, az autóban meg szórakoztatnom kellett, és a hangoskodására Bojka időnként megébredt).
Dombóváron mama bepakolta nekünk a jövő hétre nekünk főzött kajákat, és már jöttünk is tovább.
Szavaztunk (Európai Unió-s parlamenti választás volt), elmentem a 6-os misére, addig Gábor a lányokkal játszóterezett, majd lefektettük őket, és Gábor elment a fél 9-es misére (még j, hogy Pécsen van bőven mise-választák mind templom, mind időpont szempontjából).
Sűrű hétvége volt, sok-sok élménnyel, amit furcsa-mód a gyerekek nem emlegetnek.
Egy 3 gyerekes nagycsaládban izgalmas az élet, még a sima hétköznapok is, hát még ha utazunk. De a mondás igaz: "Akkor szép az élet, ha zajlik"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése