Régóta érlelgetem ezt a bejegyzést, most beültem, hogy megírjam.
Bojkának olyan szövege van, hogy csak nézünk néha.
Mikor a Rita beteg volt, mondtam Neki, hogy olyan jó, hogy Ő legalább nem beteg. Erre a válasz: "Én nem leszek beteg, anya, én vigyázok magamra!"
Január végén egy ebédnél a forró levest rálöttyentettem a lábára (törökülésben ült, úgyhogy a lábszárára). Rögtön elkezdtem fújni Lavyl-lal, de elég sokáig csúnya volt.
Tánti próbálta vígasztalni: 7 évente lecserélődik a bőröd, ne aggódj, nem fog látszani.
Bori kétségbeesetten jött hozzám:
"Anya, igaz, hogy lecserélődik a bőröm? Én szeretem a régi bőröm! Nem akarom, hogy új legyen! Az újat nem tudnám megszokni!"
Reggelente ügyesen kel, megy a fürdőszobába, felöltözik és hajnalizik, közben jókedvű, csacsog.
Szeretne már nagyon hosszú hajat. Az óvó néni egyik du. csinált a pálmafát a feje tetejére, azóta nekem is kell, minden nap. Nagyon élvezi, hogy van copfja:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése