Ma a Rita sírva jött haza az iskolából. Mikor kérdeztem, hogy mi a baj, először csak azt mondta, hogy hiányoztam neki. Aztán azt is, hogy kár, hogy már nem óvodás.
Vígasztalgattam, hogy ma egész délután és este Vele fogok foglalkozni. Ennek örült, de megkérdezte:
"Akkor is, ha elmondom, amit apának az autóban már elmondtam?
Én: "Természetesen!"
Ekkor sírva elmesélte, hogy mi történt az iskolában.
A barátnői (Lara, Laura és Lúcia) azt mondták Neki, hogy csapjon rá a Guszti bácsi fenekére (Ő a hittant tanítja, fiatal srác, aki haverkodik velük, nincs tanári tekintélye).
Rita úgy értette, hogy azt is mondták Neki, hogy csak akkor lesznek a barátai, ha ezt megteszi.
Rita megtette (nem is értem, hogy hogy merte megtenni, hisz szeptemberben még Ő állította le a többieket, hogy ne csúfolják undi-Guszti-nak a tanárukat).
A Guszti bácsi ezt nem vette viccnek, hanem nagyon mérges lett, kiabált velük, és nem csak a Ritával, hanem a többiekkel is (a 3 L-lel). Mire a lányok azt mondták, hogy Ők nem is mondtak ilyet a Ritának, csak félreértette.
Szegény Ritát ez az eset nagyon megviselte, de szerencsére nem az L-betűs lányokra haragszik, hiszen Ő értette félre (bár szerintem nem, de én nem voltam ott).
Lara is nagyon sírt, hogy a Guszti bácsi kiabált vele, utána Rita hiába kért Tőle bocsánatot, Lara nem bocsátott meg. Ritát ez is nagyon bántotta.
Akart vinni valamit a barátnőinek. hogy bocsássanak meg neki. Próbáltuk lebeszélni. Végül csak egy-egy szivecskét akar kivágni Nekik papírból, és ráírni, hogy bocsánat.
Annyira sajnáltam! És még mennyi ilyesmi vár a gyerekeimre:((( Rossz társaságba keveredhetnek, a "barátaik" rábeszélhetik őket rossz dolgokra!
Sokat és higgadtan beszélgettünk Ritával erről, Gábor is és én is külön-külön és együtt is. Remélem ezzel megtanulta egy életre, hogy ne csináljon semmi olyat, amiről tudja, hogy rossz, akkor se, ha olyan kéri Tőle, akit szeret és akivel jóban van és jóban is akar maradni. Mert aki bele akarja vinni a rosszba, az nem igaz barát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése