Jó előre be volt ígérve a lányoknak, hogy fenn maradhatnak éjfélig, ha alszanak délután. Vért izzadva sikerült elérnem, hogy egy kicsit aludjanak (a 3 nagy a lesötétített nappaliban a kihúzott kanapén).
A délutáni alvás után sütöttem-főztem az esti lakomára (paleós majonézes krumpli-tojás salátát, marcipános szerencse malackákat, szezámos kiflit).
Gábor az 5 órakor kezdődő hálaadó szentmisére ment a Bártfa utcai templomban, én meg mamával kimentem Kozármislenybe (7-kor kezdődött), mert ott a Gál Karcsi a pap, és az utolsó rorátén nagyon jól beszélt. Most sem csalódtam. Viszont a templom jégverem volt, semmi fűtés nincs, de még kántor se volt, a pap kezdte el az énekeket, a nép meg folytatta:)
Mire hazaértünk, Gábor megfőzte a virslit, meg is terített, csak le kellett ülnünk az asztalhoz. Jó hangulatú vacsora volt, mindenkinek ízlett (virslivel a lányoknál nem lehet mellé lőni).
Gábor és a gyerekek pirotechnikáztak a két mise között és vacsi után is. Kicsit én is kimentem, de irtó hideg volt és hangos a tűzijáték. Mama és Ilka a nappali ablakból nézték.
Mikor elfogyott az összes durrogatni-való, a házban folytatódott a buli. Jengáztunk főleg és vártuk az éjfélt. De csiga-lassan ment az idő, egyszer csak beugrott egy jó ötlet. Előre tekertem a faliórát egy órával, és nálunk már 11-kor éjfél volt:)
Kibontottuk a kölyökpezsgőt, elénekeltem a himnuszt, koccintottunk és boldog új évet kívántunk egymásnak.
A lányok fél 12-kor már az ágyukban szundikáltak, és éjfél körül már én is.
Hogy ez tavaly miért nem jutott eszembe?!?!?! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése