Hogy nekiálltam, köszönhető a magyar kereskedelemben újabban kapható 42 g-os kiszerelésű élesztőnek. Az 50 g-osból kétszer sütöttem kalácsot, és elfogyott az utolsó morzsáig. A 42 g-osból a hétvégén sütöttem egy fonott kalácsot, és maradt 17 g. Ki akartam dobni, de Gábor megállított. Kérte, hogy keressek receptet, amihez ennyi élesztő kell. Hát nem találtam (szerintem nincs is ilyen), de találtam egy pozsonyi kifli receptet, amihez 10 g élesztőt kell felfuttatni (így csak 7 g-nyi ment a kukába). Nagyon megörültem, mert Gábor egyszer régen kért, hogy csináljak neki, mert az milyen finom, viszont a pékségekben nagyon drága. Eddig ódzkodtam tőle, mert nagyon bonyolult volt a receptje. De amit ma találtam, az teljes mértékben kivitelezhetőnek tűnt a gyerekek alvásidejeinek fedésében (fél óra kb.).
És íme életem első pozsonyi kiflije.
Mind diós, remélem Gábor nem fogja hiányolni a mákosat:) Az értékéhez nagyban hozzájárul, hogy Ő törte a diós vasárnap (papa besegítésével).
Hogy őszinte legyek, a 12 db-ból egy-pár szétnyílt (a sok-sok töltelék kinyomta az oldalát), de azokat elpusztítottam még langyosan, így csak a sértetlenek várják Gábor dicséretét:)
Nagyon guszta, biztosan ugyanolyan finom is! Nagymamám sütött ilyet, de talán az kisebb volt. Az ízét a számban érzem. Nagyon ügyes vagy!!!!
VálaszTörlésMost kiderült, hogy nem is olyan nehéz, és a Gábornak is nagyon ízlett, így biztosan fogok még sütni, megkóstolhatjátok Ti is!
VálaszTörlés