Miseélményről fogok írni ismét, és ez most abszolút pozitív:)
Nehezen indultunk, Riti hisztizett, késésben voltunk, Gábor száján már az a mondat is kicsúszott, hogy maradjunk itthon, de én úgy éreztem, hogy nem lesz gond, odaérünk időben és Riti is meg fog nyugodni addigra. El akarta vinni az apja vasutas kalapját, és engedtük Neki.
Akkor léptünk be a Székesegyházba, amikor meghúzták a csengőt és elkezdtek bevonulni a ministránsok:)
Jött egy merész gondolatom, "üljünk az oltár elé egy padra!", és bár Gábor csodálkozott a tervemen, mégis a 2. sorban foglaltunk helyet.
Jó ötlet volt, a gyerekek sokkal jobban viselkedtek, mint hátul vagy oldalt szoktak. Közelről látták az eseményeket, a papbácsi szép köntösét, a hatalmas gyertyákat, a zenészeket. Riti bámulattal nézte és hallgatta Viktor atyát, és alig-alig kellett csitítgatni.
Bojka is szépen elült az apja ölében, csak néha kéretőzött át hozzám.
Csodaszép mise volt, Gáborral nagyon élveztük. Utána meg is dicsértük a Ritát, hogy ilyen jól viselkedett:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése