Reggel én vittem Ritát az óvodába, mert Gábor Siklósra ment vis maior előadást tartani.
Engem általában felzaklat azzal, hogy sír, amikor eljövök. Most is így történt. A szívem szakadt meg, hogy nem vígasztalhattam meg a síró gyerekemet. Erika néni fogta az "ANYA, ANYA"-t sírva kiabáló Ritát, és a szemével jelezte, hogy menjek már. Még az udvaron is hallottam, hogy nagyon sír. Az én torkomat is fojtogatta a sírás:(((
Elmentem Bojkával a dolgomra (háziorvoshoz beutalóért, Alexandra könyvesboltba Alma koncert jegyekért, Rossmann-ba bevásárolni). Mindennel végezve az Árkád tetejéről lefele jövet jött egy erős érzés: meg kell lesnem Ritát. 10 óra volt, ilyenkor és ilyen szép napsütésben már tuti kint vannak az udvaron, így elkanyarodtam az ovi felé. Láttam is a Ritát, épp triciklizett. Megkerültem az óvoda tömbjét autóval, a másik oldalon ki is szálltam, és a kerítésen keresztül leskelődtem. Rita boldogan és felszabadultan szaladgált, majd a dadus nénihez ment, mondott Neki valamit, Ő kézen fogta és elmentek együtt a hintához:)
Még egy kört tettem, így azt is láttam, ahogy a pajtásaival hintázott, és a Rika barátnője hátán volt a Nesquik-es hátizsákja:)
Megnyugodva mentem haza. Ciki a leskelődés? Lehet! De az anyák már csak ilyenek. Legalábbis én ilyen anya vagyok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése