Riti

2012. október 12-én, pénteken, 6 hét oviba járás után megtörtént az, amit én is átéltem 27 évvel ezelőtt.

Riti azt mondta az apjának: "TE HÜLYE" Egyértelmű, hogy ezt az óvodában hallotta valakitől, mert itthon ezt a szót nem mondjuk ki. Talán előbb el kellett volna magyarázni Neki, hogy ez csúnya szó, ilyet nem mondunk senkire, stb, de Gábor annyira meglepődött, hogy eljárt a keze: rácsapott a szájára. Na nem nagyot, csak úgy jelképesen meglegyintette, de Rita éktelen sírásba kezdett. Gábor bevitte a szobájába, és magyarázta Neki, amit talán az ütés előtt kellett volna.
Én is bementem, magyaráztam Neki szépen, hogy ilyet csak a buta gyerekek mondanak, és Ő okos, úgyhogy ne használja ezt a csúnya szót!

Azóta nem mondta, de nem lehet tudni, hogyan hatott rá ez az eset.

Velem is ez történt, amikor óvodás voltam. Kipróbáltam, hogy milyen hatást váltok ki ezzel a szóval, és édesanyámat illettem vele. Ő is szájba csapott, ráadásul olyan rosszul sikerült a dolog, hogy elharaptam a számat, és véreztem:( Nagyon sajnáltam magam, csomó ideig sírtam és duzzogtam (tisztán emlékszem rá), de megtanultam a leckét, többet nem mondtam ezt anyura (legalábbis hangosan nem).

Meg kell edzenünk magunkat, hogy az oviból jövő csúnya szavakat és vad tetteket ügyesen kezeljük, hisz Rita nem tudhatja, mi a rossz és mi a helyes, nekünk kell megtanítanunk erre!


Pár szó a hisztizésről:

Riti elég hisztis lett, mióta ovis. De eddig elég jól bírjuk a dolgot az apjával. Nem mondom, hogy sose húz fel vele, de általában sikerül higgadtnak maradnunk.
Szabály, hogy hisztizni csak a szobájába lehet, ha ordít valamiért, amit nem tudunk teljesíteni, akkor bekísérjük (vagy bevisszük) a szobájába. Ott sír és kiabál egy darabig, néha kijön még sírva, akkor visszatereljük, és egy idő után lehiggad, és kijön, orrot fúj és minden rendben. Hihetetlen nagy a változás, mintha kiszállna belőle a kisördög, és megint az a kedves, mosolygós kislány lesz, aki hiszti előtt volt.

Nem engedi megvígasztalni magát, nem lehet kizökkenteni, egyszer csak abbahagyja.
Már az óvónők is mondták, hogy nekik se megy a megnyugtatás, kizökkentés, de amikor Ő úgy gondolja, hogy már elég volt, simán és magától abbahagyja:)

Csak ki kell tartanunk, hogy megtanulja, a hisztivel nem ér el semmit nálunk. Amit lehet, azt úgyis megengedjük, amit meg nem lehet, azt nem engedjük meg, akkor se, ha hisztizik!
A jelszó: KÖVETKEZETESSÉG! És persze TÜRELEM!