2014. június 10., kedd

Pünkösd 2014.

Pénteken elhoztam a Ritát az oviból ebéd közben, a levest még ott ette, a másodikat már itthon.
A 3 gyerek megebédeltetése és lefektetése totál kiakasztott, meg is fogadtam, hogy többet nem hozom el előbb, az apja szépen hazahozza a munkaideje után, azzal mindenki jobban jár.

Délután 5-re mentünk családosan, szépen kiöltözve a Szivárvány gyerekházba év végi táncmulatságba. A gyerekek ízelítőt adtak az évben tanult körtáncokból, játszottak egy 10 percet a kis Mecsek Morzsák, majd a nagyobbacska Mecsek Morzsák, végül 3 nagy mecsekes pár.

Bori beállt Ritivel és nagyon büszkén csinálta, amit a többiek:) Gondoltuk, hogy elhozzuk, ha zavar, de befogadták, és tényleg ügyesen azt csinálta, amit kellett, és marha büszke volt magára, sokszor ránk nézett és vigyorgott. "Ugye milyen ügyes vagyok? Mint a nagyok!" - mondta a szemével.

Sajnos kamerát elfelejtettünk vinni, de pár képet azért csináltunk Gábor okostelefonjával.




 Utána még a játszótéren múlattuk az időt, csak este értünk haza, vacsi, fürdés és fekvés.

Szombaton
reggel elmentünk meglátogatni a dédit. Otthon volt mindenki, gyerekek jót játszpttak Zoé játékaival, Zoé meg az anyja öléből nézte, nem közelített, meg se szólalt.

Fél 10-kor eljöttünk, mert nekik is dolguk volt, mi meg mentünk a Zsolnay negyedbe, 10-re volt meghirdetve a Ziránó Színház előadása: Pulcinella kertészkedik.
Ezt láttuk Pesten is, a Paleofesztiválon, de a lányok másodszor még jobban élvezték, mint elsőre. Az első sprból kiabálták, hogy "a nyúl lopta el", "ott van a fazék alatt" stb.

Délutánra is azt terveztük, hogy visszamegyünk a Zsolnay-negyedbe, volt több program, de nem volt kedvünk kimozdulni a szófogadatlan és hisztis lányokkal, csak lementünk a játszótérre.
Nagyon jó volt, jó kis csapat jött össze, a gyerekek jól eljátszottak a nagyobb lányokkal (szomszéd ikrekkel és a Krisztivel), mi meg elbeszélgettünk a szülőkkel.
Fél 8 is volt, mikor fel tudtuk könyörögni őket.

Vasárnap
Rita 6-kor kelt, pedig végre aludhattunk volna egy kicsit tovább.
Nekiálltam az ebédfőzésnek, és főztem kókusztejet is (Riti nagyon élvezi, hogy mi főzzük a tejet, bár annyira nem ízlik neki, hogy megigya a belőle készült kakaót).
Terka egész szombaton nem kakilt, vasárnap reggel a nappaliban ülve játszott, kinyomta az 1,5 napos adagot, jutott a szőnyegre is bőven:( Kimosdattam a gyereket, kipucoltuk a szőnyeget, és még így se késtünk el a fél 10-es diákmiséről.

Végre elkészült a Székesegyház melletti tér, lehet parkolni.
A gyerekek nagyon jól viselkedtek a misén, csak akkor mentek ki a padból, amikor a körmenet volt, és amikor kiskeresztért mentek. Mögöttünk ültek Riti ovistársai (Hanna és Dana), lehet, hogy miattuk viselkedett jól, Bori meg Ritáról veszi a példát:)
Terka aludt egy keveset odáig az autóban, a templomban jól eljátszott a gyerek-imakönyvvel, rózsafüzérekkel, és vigyorgott a mögöttünk ülőkre:)

A finom ebéd után aludtunk, majd elindultunk csinosan a Zsolnay-ba táncházba korábban, tettünk egy kitérőt Makár-felé, megnéztem egy ágyat (szörnyű állapotban volt, nem vettük meg).

A táncház nagyon családias volt, sokkal kevesebben voltunk a megszokottnál, de ez nagyon jót tett a hangulatnak. Új játékokat játszottunk, amik nagy részét Riti ismert, így mindegyiknél jelentkezett, hogy Ő lesz gazdasszony, cica vagy boszi (amit éppen a játék megkívánt).
Bori és én is táncoltunk végig, Terkára Gábor felügyelt.
Táncház után is kanyarogtunk még ágy ügyben a Gyükés városrészben, és megállapodtunk Gáborral, hogy "dűlő" megnevezésű közterületre nem költözünk soha! Pedig a kilátás gyönyörű az ilyen helyeken, de az utak... nem a Peugeot-nak való!

Hétfő

Ági nagyi nálunk aludt, így hétfő reggel rá hagyhattuk a lányokat, és nem kellett magunkkal vinni az utánfutó- és ágy-szerzésre.
Riti már ébren volt, a kicsik még aludtak, amikor elmentünk. (Terka átaludta az éjszakát)
7-re mentünk az utánfutóért, fél 8-ra az ágyakért. Közben nagyi hívott, hogy Terkának mit adhat reggelire.
Csodálkozott, hogy ugyan azt, amit a többieknek is kikészítettem: paleós kenyeret, kolbász és retket/paprikát.

Amikor hazajöttem, Terka nagyon örült nekem, és utána a nap folyamán már nem távolodhattam el tőle 2 méternél messzebb, mert akkor bőgött.

Bepakoltuk a többi Balatonra kellő cuccot, Gábor elvitte az ágyakat Mindszentgodisára, Dombóváron fölvette a többi nagy cuccot (trambulin, napernyű, gyerekeknek fa asztal-pad készlet), és lement a mama után a Balcsira.

Délelőtt Péter papa volt nálunk, segített nekem vigyázni a csajokra, délután megy a nagyi jött vissza.

Nekem még kellett köretet főzni az ebédhez (párolt lila káposztát). Épp azt készítettem elő, közben Péter papával beszélgettem, mikor feltűnt, hogy nagy a csend. Elkezdtem keresni a gyerekeket. Bori épp a fürdőszobából masírozott ki a fogmosópoharával, ami tele volt vízzel. Folyatta ki, de ez semmi se volt ahhoz képest, ami a gyerekszobában fogadott.
A fogkeféikkel festettek.
Szerencse, hogy Gábor nem volt itthon, mert ha ezt meglátta volna, tuti kaptak volna a fenekükre. Én csak nevettem rajta kínomban, és gyorsan összetakarítottam, majd lementünk a játszótérre (ott nem tudnak kárt csinálni).

Terka már attól teljesen kiborult, hogy lementem a pincébe a járgányokért. Taknya-könnye egybe folyt, utána meg az ölemben ült és szopizta az ujját.
11-kor már készen volt, felvittem, megetettem egy kis husival, megszoptattam és leraktam aludni.
A többiek csak utána jöttek föl, ebédeltünk, érzékeny búcsút vettünk Péter papától, és már az ágyban hallottuk, ahogy beindította a motorját és elpöfögött.

Nagyon keveset hagytak aludni délután a csajok, pedig irtó fáradt voltam, az éjjel jó, ha 3 órát aludtam.
Ittam egy kávét és felpörögtem. Sütöttem a csajoknak banánlisztes palacsintát uzsira, jött a nagyi és lesétáltunk a Gyárvárosi templomhoz, ahol gyerekprogramot hirdettek. Nem volt semmi, csak pár fiú focizott az iskola pályáján.
Azért jól elvoltunk ott, gyerekek nagyival beszélgettek, almát ettek, én meg mamával beszélgettem telefonon az erdélyi útjáról.
Busszal mentünk föl 6 körül, a sétányon találkoztunk Erzsi nénivel, akivel május közepén összeismerkedtünk. Most is jól elbeszélgettünk. Nincs családja, férje 50 éve meghalt, nem volt gyerekük, így azóta egyedül él, mégis vidám, jókedvű, tele van életkedvvel, és ahogy beszélgettünk, észrevettem, hogy még a szemei is mosolyognak).
Nagyon szereti a gyerekeket, és a gyerekek is Őt!
Terka minden további nélkül átmegy tőlem hozzá, és elücsörög az ölében, vigyorognak egymásra:)

Lányok megint feltalálták magukat a játszótéren, 7-kor azért mentünk föl, mert nekem már hangosan korgott a gyomrom.
Mindegyiket megfürdettem, hajat mostam nekik, én is letusoltam, vacsiztunk.
Megjött a Gábor, beindította nagyi autóját, aminek lemerült az aksija, és segített lefektetni a gyerekeket.

Olyan hosszúnak tűnt ez a 3 napos ünnep, mintha egy egész hétig tartott volna.
Szerencsére az idő végig remek volt, Gábor és mama még a Balcsiban is megmártóztak:)

Ja, majd'elfelejtettem: Tánti pünkösd vasárnap elindult az El Caminó-n. Isten őrizze lépteit, és adjon Neki válaszokat a fel nem tett kérdéseire is!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése