Csupa jó hír (majdnem)

Ma beszéltem a nagynénémmel telefonon, és a végén Ő mondta, hogy mennyire örül, hogy ilyen sok jó hírt tudtam mondani. És ekkor esett le, hogy mostanában mennyi jó dolog történt velünk.

A legeslegfontosabb, hogy mindenki egészséges. Gábor volt a legtovább beteg (köhögés és nátha), pedig szedett mindenféle csoda-gyógyszert, amiket a tv-ben reklámoznak. Segítségükkel egy hét alatt gyógyult meg, míg nélkülük 7 napig is szenvedett volna:)

Mama vasárnap elköltözött végre, birtokba vette a pécsi lakást. Mivel a dombóvári 4 szobás lakásból a pécsi 2 szobás lakásba költözött, így mi is kaptunk egy csomó mindent, amikkel a mi házunk is otthonosabb, barátságosabb lett:)
A hálószobánkba került a mama dombóvári hálószobájából a szekrénysor, amibe egy csomó dolgot el lehet pakolni. És csak egy kis átrendezésre volt szükség, Ilka kiságya és a könyvszekrény került másik falra.

A gyerekszobába is jött még 2 szekrény és egy íróasztal (Ritának, bár még nem kell itthon leckét írnia, de nagyon örült neki, szokott ott rajzolni, színezni, kreatívoskodni).
Így kicsit zsufi lett a szoba, de a csajoknak nagyon bejött, sokkal zegzugosabb, azóta sokat bújócskáznak:)

Ma vettünk használtan egy fenyőfa-emeletes ágyat, ami majd a Terka kiságya helyére jön, és Ilkával fog osztozni rajta (ha (vagyis amikor) Ilka végre leszokik az éjszakai cicizésről).

Hétfőn voltam Dombóváron Maminbabán, ahol az eddigi max.létszámú, 8 anyuka volt jelen:) Klassz kis óra volt, csak kár, hogy a végén kicsit összetörtem a Bárkát, amikor ki akartam tolatni a parkolóból, csak hátrafelé néztem, és közben az orrával nekimentem egy villanyoszlopnak. Leszakadt az első lökhárító. Gábor a mama lakásában volt a 3 nagylánnyal, telefonáltam Neki, hogy jöjjön, és hozzon madzagot. Egész jól viselte a hírt, nem akadt ki, ketten együtt ügyesen felkötöttük a karosszériát, és jókedvűen tudtunk visszajönni Pécsre.

Kedden a Gábor rokonainak sírjait látogattuk végig, ott is minden rendben volt. Benéztünk Gyűdre is, megnézni az újításokat.

Mindkét nap a mama várt minket itthon finom ebéddel. A főzés előtt és után pedig pakolta ki a dobozokat a lakásában.

Gábor nagyon ügyesen összeszerelte a polcait, szekrényeket, mindent! Nagyon megy már Neki a bútorok szétszedése és összerakása. Büszke vagyok rá!

A térkövezés is készen van, van új kapunk, már be is lehet állni kocsival az udvarra (igaz, a garázsba még nem, mert tele van mindenfélével).

Van postaládánk, csengőnk, szóval kipofásodtunk kívülről is. Az utcabeliek, amikor arra járnak és kint vagyunk, mindig megdicsérik, hogy milyen szép lett a házunk-tája. A csomagos postás bácsi is azt mondta, alig talált ide, annyira megváltozott az udvar. Mindenkinek tetszik, nekünk is:)
Kell még terepet rendezni hátul, kivágni pár fát, lebontani a disznósort, füvesíteni, de már van nagy térkövezett helyünk, ahol jó időben kint lehetünk és ehetünk. Kár, hogy most megyünk bele a télbe! De lesz még tavasz és nyár is! Addig bentről gyönyörködünk a szép színes udvarunkban.

Ma volt Gábris 33. szülinapja. Itthon volt szabin (nem ezért, csak sok volt az ügyintézni való).
Reggel ünnepi reggeli volt (hoztam Nekik a boltból fujj-fujj nem-paleós csokis croissant).
Egész délelőtt a konyhában sertepertéltem, sütöttem kétféle répatortát

csináltam karfiolrizst, rántott húst és sült édesburgonyát.
Lányok szépen eljátszottak, még ajándékot is csináltak az apjuknak nagy egyetértésben:

Ebéd után minden gyerek aludt:)
Uzsira tortáztunk, majd elmentünk mindannyian az emeletes ágyért két kocsival.
Vacsira is finomat ettünk, megmelegítettem a krumplistésztát (vasárnapi maradék).

Ja, és a legklasszabb dolgot majdnem kifelejtettem: SZÁRÍTÓGÉP Mama vett nekünk egyet, nagyon élvezem a használatát! Ha kétszer is mosok egy nap, akkor se áll szárító a nappaliban, se az előszobában, hanem a tiszta, száraz, illatos és PUHA ruhák összehajtogatva a szekrényekben sorakoznak. Mottó: mosógépből a szekrénybe 3 óra alatt:)
A spájzban kapott helyet.