Hétvége

Szuper kis hétvégénk volt!

Szombaton délelőtt a két naggyal és a mamával elmentünk a Szivárvány gyerekházba, ahol Dénes Anett-féle táncos foglalkozáson vettünk részt, majd kreatívkodtunk, Luca-búzát ültettünk.

Délután a mama elvitte Ritát a Bóbita bábszínházba, megnézték a Hamupipő című darabot. Rita életében először volt bábszínházban, és nagyon tetszett Neki. Bár, kicsit még sok volt az 50 perc, közben kérdezte, hogy mikor lesz már vége, és nekünk is azt mesélte róla, hogy "EL SE HISZITEK MILYEN HOSSZÚ VOLT"

Mi is bementünk a Zsolnay-negyedbe, megnéztük a karácsonyfa kiállítást a Pirogránit-udvarban és benéztünk a Waldorf-os adventi-vásárra is. Ott nem sokat időztünk, nem volt ismerős.
Ez egy másik csoport, mint amikbe mi járunk. Teljesen más és nekünk idegen. De a waldorfosok szemmel láthatóan jól érezték magukat együtt:)

A hétvégén a lányok a sok marakodás és civakodás mellett együtt is eljátszottak szépen:

szombat reggeli mesenézés

szombat esti közös dominózás

bandázás a gyerekszobában

És megtörtént a nagy fejlődési ugrás Terkánál: felállt a kiságyban ...

... és nyelvet öltött a fotózó apjára:)

Vasárnap nagyszülők nélkül voltunk, csak mi 5-en.

Mozgalmas délelőttünk volt, még a diákmise előtt felszaladtam Ritával a Gabihoz is, megköszöntöttem névnapja alkalmából (Stollent vittünk Neki, mert azt nagyon szereti), és meghívtam őket egy közös karácsonyozásra hozzánk. Nagyon örült nekünk, az ajándéknak, és a meghívásnak is.

A diákmisén az első sorban ültem a gyerekekkel, aki elég sokáig nagyon jól viselkedtek, aztán az áldozás után már elkószáltak.
Sikerült végre áldoznom is, bár Ritát megbotránkoztattam (bort ittam!!!)

Mindkét gyerek két sorba is beállt kiskeresztért:) És Rita méltatlankodott, hogy az áldoztató bácsi nem mondta, amit a papbácsi ("Jézus szeret"). Hát, ahány áldoztató, annyi szokás:)

Az ebéd is finom volt (húsleves, aszalt szilvával töltött, szalonnába tekert csirke répachips-szel) mama közreműködő segítségével. Nekem csak köretet kellett készítenem, de az olyan jó lett, hogy Rita megjegyezte: "ANYA, EZT A RÉPÁT TE TUDOD A LEGFINOMABBAN CSINÁLNI!" Ez ám a bók egy 4 évestől!

Amíg a gyerekek aludtak, kivasaltam végre a 2 heti férfi-ing kupacot, idén már nem kell elővennem a vasalót! Pár éve, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy csak 2 hetente fél órát fogok vasalni, nem hittem volna Neki. A kedvenc házimunkám volt, de annyira időrabló és felesleges (gyerekek rendszeresen feltúrják a ruhás fiókjaikat), hogy leszoktam róla. Már csak az ingeket és az én szebb felsőimet vasalom.

Délután megnéztünk egy sarki sorházat (Gábor Áron u. 1.), ami messze a legjobb az eddig látottak közül, és az ára is reális, el is tudnánk képzelni magunkat benne, de nincs lehetőségünk most a költözésre, úgyhogy csak nyálcsorgatás volt.

Utána mentünk a Grétiékhez vendégségbe. Játszótéri ismerősök, az anyukával (Adrival) évek óta együtt homokozunk és hintázunk, jól megértjük egymást, sok közös pontunk van, jókat tudunk beszélgetni. A gyerekek is jól kijönnek egymással, és az apukák is haverkodnak (Náluk volt Gábor segíteni a ház-felújításban).

Vittem paleós "rizskoch"-ot, és Adri is sütött mákos pitét. Ott uzsiztunk, játszottunk, beszélgettünk. Szép délután volt:)

Este jött a fekete leves, el kellett takarítani a konyhai romokat. Egész hétvégén csak gyűlt a szennyes edény, már tele volt a konyhapult.
Az én kezem annyira ekcémás, hogy berepedezett és vérzik, így Gábor elmosogatott, én meg törölgettem, hogy ne akadjon meg a folyamat azzal, hogy betelik a csöpögtető. Így cirka 1 óra alatt végeztünk. Még jó, hogy a gyerekek nem unatkoztak, elszórakoztatták egymást a nappaliba, mi meg rájuk láttunk:)

Szeretem ezeket a pörgős, sok programos hétvégéket! A közös élmények építik a családunkat, erősítik a köztünk lévő kapcsolatot!