Rita, a jószívű

Tegnap Rita a Mecsek Morzsa csoportjával egy időseg otthonában játszott, ez volt a néniknek a karácsonyi ajándékuk.
A végén az egyik ápoló szaloncukrot osztogatott a gyerekeknek. Sok volt, bíztatta őket, hogy többet is vehetnek.
Rita 3-at vett. ahogy kimentünk, elkezdte magyarázni, hogy egyet ad a Terkának, egyet a Bojkának, és egy lesz az övé.
Mondtam Neki, hogy nagyon rendes, de a Terka még nem eszik ilyesmit, adja inkább oda az apjának a harmadik szaloncukrot.
Erre Rita felvetette, hogy rakjuk el a Terkának akkorra, mikor már ehet ilyesmit.
Mondtam, hogy az sokára lesz, addig elromlik.
Rita: "akkor berakjuk a hűtőbe!"
én: "ott se áll el olyan sokáig"
Rita: "akkor odaadom apának"

Hazafele még bementünk egy csomó helyre (Bóbita bábszínház jegyet akartunk venni a hétvégi előadásra, és a harmadik helyen sikerült csak). Rita türelmesen várakozott, de meg akart enni közben egy szaloncukrot. Megengedtem Neki.

Aztán hazaértünk, és a maradék két szaloncukrot szétosztotta a megbeszéltek szerint: egyet a Bojkának, egyet apának, "én az enyémet már megettem" - mondta.

Hát nem jószívű?!?!? :)))

Ja, és azt még nem írtam, milyen aranyosan mondta a szaloncukrot, amikor mesélte az apjának, hogy azt kapott a Mikulástól: "SZALONNA CUKORKÁT KAPTAM"