Múlt pénteken a kertvárosi baba-mama klubban egy kisfiú megharapta Bojka kezét (Maximó).
Bojka egy hang nélkül tűrte. Én csak úgy értesültem a dolgoról, hogy Maximó anyja sűrű bocsánatkérés közepette mentegette a fiát (Őt is harapdálja, és mindenkit).
Ennek apropóján beszélgettünk az anyukákkal, és döbbentem hallottam, hogy ez a gyerekeknél általános, van egy kor, amikor harapdálnak.
Megkönnyebbültem konstatáltam, hogy az én lányaim kivételek, sose védték magunkat és sose támadtak harapással!
Itthon elmeséltem az esetet a Gábornak és Mamának is, Rita így többször hallotta a sztorit. Ő is elmesélte párszor.
Mindig szörnyülködtünk, és megállapítottuk, hogy a harapdálás buta dolog, és okos gyerek nem csinál ilyet!
Erre Rita egy óvatlan pillanatban (mama épp az ölében babusgatta) kétszer beleharapott a mama nyakába. Mama fájdalmában felkiáltott és letette. Én meg azonnal szájon legyintettem, aztán megbeszéltük újra, hogy a harapdálás buta dolog, és soha többet ne csinálja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése