Mint második gyereknek, nekem már komfortosabb utam volt, ugyanis Riti még MT-ban csücsült, nekem már vettek egy méreg drága, de nagyon kényelmes Manduca csatos hordozót:)
Itt anya elvégzi az utolsó simításokat, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen az út:
A fotós néninek nagyon tetszettem:
Apa hátán kezdtem az utat, szundiztam is egy jót, de nem vagyok én szokva a több órán keresztül lógáshoz, így ébredésem után nyüglődni kezdtem. Apa szerencsére értette a célzást, és előre vett. Jól összeizzadtunk, viszont így legalább a buksim közel volt a szájához, és kaptam egy csomó cuppanósat:)
Apa kicsit elszúrta, és csak akkor szólt telefonon anyának, hogy indulhat értem, amikor már megérkeztünk az 1. pihenőpontra, a pogányi tóhoz.
Anya szerencsére gondolt rá, hogy össze fogunk izzadni, és pakolt nekem váltó-ruhát, viszont apáról megfeledkezett (pedig az Ő pólója is csupa víz volt), remélem nem fog megfázni (talán nem, hisz 30 fokot mutattak a hőmérők).
Hazafele jövet még megálltunk egy nagyon klassz játszótéren, ahol engem babakocsistul leparkoltak egy nagy fa árnyékába, Ritit meg hagyták szaladgálni a süppedős apró kavicsos játszótéren. Nagyon jól elvoltam, elégedettségemben még kurjantgattam is nagyokat:)
Majdnem dél volt, mire hazaértünk. Anya a kocsiban csodálkozva mondogatta, hogy egy hős vagyok, hisz 7 óra óta nem ettem és nem ittam semmit, mégsem méltatlankodtam. Na kérem, a zarándoklat nem wellness, sok lemondással jár:)
Ebédre kaptam két üveg bébiételt, és utána ittam is egy kupicával (na nem pálinkát, hanem vizet, de nagyon mókás volt, ahogy anya fecskendővel spriccelte a számba:) Nyeltem is ügyesen, tetszett az itatás módja, és a víz is igen jól esett porzó torkomnak)
Mivel apán aludtam egy extrát, ebéd után eszem ágában se volt alvásra pazarolni a drága időmet. Amíg Rita aludt, legalább büntetlenül garázdálkodhattam a nappaliban:)
Fél 3 körül azon kaptam magam, hogy felállva, anya lábainak támaszkodva csukódnak le a szemeim:) Anya felvett, és a mellkasán aludtam egy jó kis összeizzadósat:) 3-kor Riti puszilgatására ébredtem. Kinyitottam a szemeimet, és a következő pillanatban már a távirányító megszerzésére tettem kísérletet (persze anya gyorsabb volt).
4-kor kezdődött Máriagyűdön a zarándoklatot lezáró mise. Ha már az elején ott voltam, a végét se hagyhattam ki. Ezer fok volt az autóban (a légkondi sajnos nem működik), de ennyi kényelmetlenség még simán belefért a mai zarándok-napomba:) Szerencsére azért anya megkínált egy cicivel még mise előtt, így az egész szertartást szépen csöndben végigültem. Rita szaladgált helyettem is, a nagyszüleire időnként a szívbajt hozva:)
A nagyiék udvarában ért egy nagyon traumatikus élmény, nem is tudom hogyan meséljem el. Egy Mojzsi névre hallgató szőrös, szaladó hordó kerülgette a babakocsimat. Egy kivételével mindig sikerült elhúznom előle kezem-lábam, de egy alkalommal hozzám ért azzal a nedves nyelvével. Annyira megijedtem, hogy kétségbeesetten szülői segítségért kiáltottam. Elkergették a nyálas-foltos "vérszomjas" fenevadat, anya fertőtlenítővel megtörölte a kezemet, apa meg tiszta vízzel lemosta, hogy ne legyen keserű, mert persze pont a szopizós kezemmel történt a sajnálatos eset:(
Szépen türelmesen megvártam, amíg nagyiék is hazaértek, és csendben vettem tudomásul, hogy sem a gyümölcssalátából, sem a pörkölt mandulából nem kaptam (hiába tátogattam bőszen).
Hazafele az autóban azért hangot adtam éhségemnek-fáradtságomnak-melegem levésemnek. Anya mellettem ült, próbált szórakoztatni, elterelni a figyelmemet inkomfort-érzetemről. Sikerült is neki, Pogánytól csendben eljátszottam a Tőle kapott Vuk matricával.
Mindenki szerencséjére a lakásba érkezésünk után 5 percen belül már kanalazta anya a finom langyos Sinlac-ot a számba. Nagyon éhes voltam, Riti hiába ácsingózott a maradékom után:)
Izgalmas napom volt, és végre megmutathattam a szüleimnek a mérhetetlen nagy önuralmamat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése