Vasárnap Riti hősiesen ült a szánkón a templomba oda-vissza, párszor felborult, de utána mindig vissza is ült rá.
Már majdnem otthon voltunk, mikor olyan szerencsétlenül esett, hogy arccal a hóban landolt. Nagyon zokon vette, sírt, és nem akart visszaszállni.
Hétfőn szánkó nélkül levegőztünk, csak sétáltunk a nagy hóban. Említette, hogy hozzuk a szánkót is, de nem tudtam lemenni érte a pincébe, Borika elöl volt rajtam.
Ma, amikor Gábor hazajött, Bojkát a gondjaira bíztam, és lementem a Ritivel szánkózni. Vonakodott felülni rá, de megígértem Neki, hogy nem fog leesni, se felborulni. Végig görcsösön kapaszkodott, és időnként jajjgatott, egyértelműen félt.
Segített a szánkó-fóbiáján, hogy Marci is szépen csücsült a saját szánkóján, volt kit utánozni.
Hol mély volt a hó, hol kilátszott a beton, a szél miatt nagy hóbuckák voltak, nagyon figyelnem kellett, hogy nehogy véletlenül felboruljon, és megint rossz élménye legyen az én nagylányomnak!
A sétányon egy sávban el volt hányva a hó java, szép simára kijárták az emberek, így ott megkíséreltem, hogy gyorsabban húzzam, futottam pár métert. De Riti kiabált, hogy lassabban, így sétára váltottam.
Egy órát voltunk lent, és nem dőlt el a szánkóval, le sem esett róla, de azért húzni az üres szánkót jobban élvezte, mint a rajta utazást:) Reméljük ez még változni fog.
Ha jó idő lesz, holnap világosban (remélem napsütésben) is szánkózunk egyet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése