Óraátállítás

Ha egy szóval akarnám jellemezni: szívás.
De részletezve azért találni benne örülni valót (Az élet játéka).

Legnagyobb változás, hogy Terka a megszokott 6 helyett azóta 5 körül kel. Ma pl. 4:45-kor!!! Kiviszem a nappaliba, és a szőnyegen körberakom játékkal. Kezembe veszem a könyvem (Wass Albert: Elvész a nyom), és olvasok, közben fél 6 körül meg is kávézok.
6 körül elálmosodik, és újra meg is éhezik (éjfélkor és 3 körül is szopizik még), így megszoptatom, és visszafektetem, amint a nagyok felkelnek (ez 1/4 7- fél 7).

Jó, hogy a nagyok már nem alszanak fél8-8-ig, hanem fél 7 körül felkelnek, így könnyebb lesz Ritát is kelteni, ha oviba kell majd mennie jövő héttől.

Az ebédet is előrébb hoztuk, a déli harangszóra már be is fejezzük, és mennek aludni. Terka már 2-kor fent van, a nagyok 3-kor legkésőbb.

A legrosszabb, hogy már 5-kor sötét van, így a délutáni játszóterezős idő lényegesen lerövidült.

Hosszúak a délutánok, főleg, hogy a szobában kell lefoglalni a gyerekeket, lehetőleg értelmes dologgal, ami nem túl hangos, nem veszélyes a testi épségükre, és nem kerekedik belőle hiszti/sírás.
6 körül már éhesek, vacsorát kérnek. Utána jön a totális holtidő a fürdetésig/fektetésig. Dőlnek jobbra-balra, Rita meg is fogalmazza: fáradt vagyok, álmos vagyok.

Terka nem bírja fél 8-nál tovább, torka szakadtából az ágyát követeli. Gyors fürdetés után a cicin beájul.
Utána letusolom a két nagyot gyors egymásutánban, ima, ének és alvás. 8 után nem sokkal már Ők is durmolnak, egészen reggel 6-fél7-ig:)

Ha valaki tudja, hol kell aláírni a petíciót, hogy beszüntessék az óraállítgatást, szóljon, én tuti aláírom!