Tegnap este alkottam Ritának egy zászlót papírból, és ma reggel felkerekedtünk mind a négyen, hogy részt vegyünk a városi megemlékezésen.
Az egyszerűség kedvéért busszal mentünk a 48-as térig. Szégyellem bevallani, de még nem jártam ott:( Pedig már lassan 5 éve lakunk Pécsen, de eddig ez a tér valahogy kimaradt.
A Petőfi szobor mellett sok-sok nemzeti színű zászló volt a földbe szúrva, az óvodások alkotásai. Oda beszúrtuk mi is a Ritáét, és vártuk a lovashuszárokat.
Bojka békésen aludt a hátamon egy nagyot, Riti meg ölelgette a közelünkbe lévő gyerekeket. Kicsiket és nagyobbakat egyaránt:)
4 paci jött csak, hátukon huszárnak öltözött férfiakkal. Fél órát lehetett őket csodálni, simogatni. Szerencsére Riti ez utóbbit nem akarta, és hogy őszinte legyek, nem is igazán érdekelték a hatalmas állatok. Gábor föl akarta venni a nyakába, hogy jobban lásson, de akkor bőgött. Amikor az ölében tartotta, akkor meg a kabátja cipzárával játszott.
A Himnuszt még elénekeltük, aztán a beszéd közben a távozás hímes mezejére léptünk, mert 11 óra múlt, és a gyerekek már nyüglődtek.
Hazafelé azért a játszóterünkön kellett még játszani egy keveset a Matyival, de délben már az asztalnál ültünk:)
Szép délelőtt volt. Sütött a napocska, csak a szél nem hiányzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése