Riti sikeresen odarakta a kezét az utolsó pillanatban az autó csomagtartója alá, épp, amikor Gábor lecsukta. Gyorsan ki is nyitotta, mikor észrevette, hogy a gyereknek ott a keze, és képzeljétek, nem tört el, sőt, nem lett semmi komoly baja.
Nagyon sírt, és mi is megijedtünk rendesen, de végül még orvoshoz se vittük el, mert használta:) Magától behajlította, és akkor sem sírt, ha hozzáértünk.
Racionális magyarázata nincs a dolognak, csak az őrangyalának köszönhetjük, hogy vigyázott rá, és nem tört el Riti kezecskéje.
És hogy teljesen meggyőződjünk arról, hogy jól van, esti mese után végigjátszottuk az össze általunk ismert ujjszámolós-mondókákat (ujjait végighempergetve), amit mindkét kezén nagyon élvezett.
"Ez elment vadászni,
ez lelőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
az iciri-piciri mind megette!"
"Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam összeszedte,
gyűrűs ujjam hazavitte,
ez az ici-pici mind megette!"
"Ez a malac piacra megy,
ez otthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap
ez a kicsi visít nagyot: Ui-ui éhes vagyok!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése