Már bejelentkeztünk a dédihez, de onnan nem haza jöttünk, hanem apa munkahelyéhez, és onnan elsétáltunk az oviba.
Hát mit is mondjak, ettől se voltam elragadtatva. De már kezdem belátni, hogy az én elvárásaim nagyok.
Riti jól érezte magát, a kis mosdókagylóban kezet kellett mosnunk, a játszótéren pedig azt se tudta mihez kapjon. Véletlenül a táskámban maradt a fényképezőgép, így csináltam Róla párat, ahogy játszik az udvaron a többi gyerekkel:
Egyre bizonytalanabb vagyok abban, hogy beírassam-e szeptembertől oviba, és ha igen, melyiket válasszam.
Számottevő különbség nincs köztük, de azért mindegyiknek van előnye-hátránya.
A József Attila utcában is van egy ovi, ahol korosztályok szerint vannak a csoportok, és kisebb létszámúak. Itt a Köztársaság utcaiban is 26-27 gyerek van egy csoportban.
Sokan mondták, hogy nem óvodát, óvónőt kell választani. De mit csináljunk, ha egy óvónőt se ismerünk???
Nagyon nehéz nekem ez a döntés, és főleg a Rititől való elszakadás. Ahogy elnéztem a játszótéren, sorba állt a csúszdánál, és lecsapott az épp megüresedő triciklire, belesajdult a szívem, hogy ősztől már nem láthatom egész nap, számomra idegenekkel fogja tölteni a napjait:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése