Ma délelőtt a játszótéren jó dolgom volt:
Bojka bekéretőzött a kosárhintába egy másik kislány mellé, és a másik kislány anyukája lökte a hintát. Egyszer csak megláttam a kislányt a homokozóba, de az anyukája még mindig a hintánál volt, és az én gyerekemet hintáztatta:) Bojka ujját szopva majd'elaludt a lengő hintában:)
Terka babakocsiban volt, és egy idős néni (Levi nagymamája) bazsalyogott Neki. Talpát simizte, dumált Neki ("Istenke éltessen!", "Jézuska vigyázzon Rád!" és hasonlókat). Terka nagy bőszen gőgicsélt Neki vissza, a néni meg olvadozott, hogy beszélget Vele egy baba:)
Én meg ekközben a padon ültem és beszélgettem az anyatársakkal:)))
De mielőtt még azt hinné kedves olvasó, hogy minden percem ilyen könnyű,hát közlöm, hogy nem!
Előtte voltam fent a postán és a boltban a motorozó Bojkával és a hátamon nyűglődő, majd alvó, majd újra nyűglődő Terkával.
De az élet akkor szép, ha zajlik, és minden megoldott nehézség után olyan jó érzés tölti el anyai szívemet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése