2014. január 12., vasárnap

Dédi


 Gyerekeknek dédi, nekem "nagy-anyós":) Legalábbis Ő úgy mutat be mindenkinek, hogy az unoka-menye vagyok:)
Szóval Pólya Mártonné, született Puskás Margit lesz ennek a bejegyzésnek a főszereplője, aki mostanában a gondolataim nagy részét tölti ki.

Úgy szeretem, mintha a saját mamám volna, és mivel most nagy szüksége van szeretetre és gondoskodásra, ki is mutathatom ezt Neki!

Kórházban van, veszteség érte, de mégis vidám és mosolygós, csodálom érte!

Hálás minden apró gesztusért, segítségért, és nem magával van elfoglalva, hanem mindig kérdezgeti, hogy a gyerekekkel mi van, mi hogy vagyunk!

Érdekes beszélgetések zajlanak le közöttünk a kórházi ágyánál.

Tegnap pl. az első szerelem volt a téma. Mondta, hogy Ő az első szerelméhez ment hozzá, és kérdezte, hogy ugye én is. Mondtam, hogy nem, nekem az egyetemen volt egy nagy szerelmem, csak Ő nem akart feleségül venni. Erre a dédi: "Micsoda szerencse!"

Méltattuk Gábor háziasságát, családcentrikusságát, segítőkészségét, és reményünket fejeztük ki azzal kapcsolatban, hogy ez így is fog maradni, és nem hülyül meg, mint az 50-es férfiak közül sokan, és nem fog neki hiányozni, hogy nem próbálta ki, milyen is más nővel a szerelem, hanem megelégszik velem. Tudom, hogy ez nagyrészt rajtam múlik, és igyekezni fogok:)

A szeretet mellett tisztelem is a dédit, hogy ilyen jól viseli a már lassan 6 éve tartó betegségét, kiszolgáltatott helyzetét.

Jó megpuszilni, megsimogatni, olyan puha és illatos mindig, még akkor is, amikor ritkán fürdették meg az otthonban. Erre minden alkalommal rácsodálkozok.

És nagyon figyelmes! A dombóvári kórházban, amikor épp megtudta a lesújtó hírt és idegesen várta a további történéseket, rám nézett és azt mondta: "Milyen szép a szemed!"
Amikor átkísértem egyik kórházból a másikba, és fogtam a kezét, hogy ne féljen és ne érezze magát egyedül, észrevette, hogy hideg a kezem (pedig én pulcsiban és kabátban voltam, Ő meg csak két vékony pléddel volt betakarva), mondta, hogy felmelegíti, és melengetni kezdte!

Hálás vagyok Istennek Érte, minden Vele töltött percért!
Biztos vagyok benne, hogy a Mennyország lesz örök jutalma!






2 megjegyzés:

  1. Nagyon kedves bejegyzés! Sok újat tudtam most meg. Anyósomat én is nagyon szeretem, igen nehéz élete volt,van most is. Én is csak felnézni tudok Rá!
    Puszi minden jóért!!!! Ági

    VálaszTörlés