December 25-én másodszülöttem betöltötte a 6 hónapot, már fél éve teszi szebbé a mindennapjainkat.
Karácsony miatt eddig elmaradt a fél éves beszámoló, most pótlom.
Bojka (mert újabban így hívjuk Riti után szabadon) megközelítette a 7 kilót. Szerencsére nem duplázta meg a születési súlyát (ez az általános elvárás, no de a majdnem 4 kilóval születés egyáltalán nem elvárás).
Tud hasról hátra és hátról hasra fordulni, sőt, a napokban kezdett el kutyázni (négykézláb áll és hintázik előre-hátra). Ebből lesz a mászás. Az elé tett tárgyakért nagyon kepeszt, és általában el is éri (bár időnként tolatás sikerül az előre menet helyett).
Az éjszakáink még mindig elég mozgalmasak, többször ébred, de általában gyors cici-csócsálás után mindketten alszunk tovább. Már csak ritkán éberkedik, talán rájött, hogy akkor nincs szórakoztatás, nem éri meg fent lenni, csak egy feszült, álmos anya társaságát "élvezheti".
Elkezdtük a hozzátáplálást is december 28-án délelőtt. Kapott almalevet, de nem fogadta kitörő örömmel, sőt. Úgy fintorgott és öklendezett, mint pár hete az anyatejben áztatott keksznél. Másnap már azért nyelt is belőle, nem köpte ki az összeset, amit a szájába lapátoltam, ma meg már szinte élvezettel, de mindenképp grimasz nélkül cuppogott.
Rita még mindig odáig van a kistesójáért, szerintem már nem is emlékszik arra az időre, amikor egyedüli gyerek volt a családban. Ha Bojka sír, Rita visz neki valami játékot vagy csörgőt, hogy ne unatkozzon. Időnként figyelmeztet, hogy "BOJKA Á(l)MOS", "BOJKA ÉHES":)
Bojka csodálattal nézi Riti minden mozdulatát, és amikor feltűnik a látómezejében teljesen felvillanyozódik (vigyorog és kapálózik örömében).
Remélem ilyen jó testvérek maradnak továbbra is! Olyan jó nézni Őket, amikor egymással foglalkoznak:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése