Csütörtökön délután Gábor munkahelyén volt karácsonyozás, pénteken meg az enyémen (csak szűkkörű, az MBO-soknak).
A kormányhivatalban ebéddel kezdték, és bár rendes munkanap volt (fél 5-ig tartó munkarenddel), 3-kor már csak páran lézengtek a teremben (az émelyítő töltött káposzta szagban).
Rita először a hátam mögé bújt, aztán felbátorodott, és vitt kekszet a többi kisgyereknek (Márk 1 éves, Tamás 2,5 éves), sőt, Gábor főnökének is. Jenő bácsi kérte, hogy hozzon neki kekszet. Rita vitt, de nem ment túl közel, megállt 2 méterre, és nyújtotta a kezét. De Jenő bácsi közelebb akarta csalogatni, és nem nyúlt érte. Erre Rita sarkon fordult, és visszaszaladt hozzám. Bele is harapott a kekszbe. Második próbálkozásra sikerült a manőver, és mindenki elégedett volt:)
Később jött a 2 éves Máté is, de Ő csak ült az anyja mellett és evett. Rita a Tamással szaladgált, és következetesen MÁTÉ-nak hívta. Persze Tamáska nem hallgatott rá:)
Tamás néha jól meg is fojtogatta Ritát, Rita kiabálta is, hogy "ANYA, ANYA", de legalább most megtapasztalta, milyen, ha úgy szeretget valakit, hogy az illető nem akarja.
Rita életében először megkóstolta a vörösbort. Nem mi kínáltuk, csak talált egy poharat, és beleivott. Mi már csak azt láttuk, amikor vette el a szájától, és azt mondja: "NAGYON FINOM!" Kire ütött ez a gyerek??? Se én, se az apja nem szereti a bort.
Pénteken fél 4 körül értünk ki Pécsváradra. Én először hivatalos ügyet intéztem (lejárt a tgyás, és a gyed igényléshez kell papír a munkahelyemről, hogy fizetés nélküli szabin leszek). Cirka egy óra alatt végeztem is, addig az MBO-n vártak rám.
Ott volt két nyugdíjas kollegina, és egy új, akivel most találkoztam először (Zsuzsa). Volt sok sós és pár édes nasi, főnök mondott egy rövidke beszédet, kölyökpezsgővel koccintottunk, beszélgettünk és élvezték a gyerekeink társaságát. Bori kézről-kézre járt (még a Nagyné is fogta egy kicsit). Főnökömnél pont akkor volt, amikor már kezdett éhesedni. Elvittem megszoptatni, és amikor visszajöttem, visszakérte:)
Rita először mandarint pucolt (fél órát elvolt vele), majd a frissen kapott gyurmanyomdával játszott sokáig. Persze szaladgált is, ugrált, és egy stresszlabdával labdázott az Annuskával (akit mellesleg Mamának hívott:) )
Nagyné is megkérdezte, hogy akarunk-e még gyereket, és a főnök is érdeklődött (kicsit tapintatosabban). Nagyon örültem, hogy várnak vissza, de örülök, hogy van még 1,5 évem itthon:)
Fél 7-kor hazaindultunk, de szívem szerint még maradtam volna, olyan jó volt a hangulat:)
Hazafele a kocsiban Rita kezébe adtam az Elmo-t, és mondtam neki, hogy szorítsa magához, és nyugtassa meg, hogy itt van anya, itt van apa, nincs semmi baj, nem kell félni. Így is tett, és nem volt sírás hazáig:) Bori kicsit nyüglődött, majd bealudt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése