2012. január 1-én jöttünk vissza Dombóvárról Pécsre. Annyi cuccot kellett hoznunk, hogy nem fértünk be mindannyian a kicsi Golfikába. Úgy döntöttünk, apa hazajön autóval és a rengeteg csomaggal, én meg a csajokkal vonatozok.
Az állomásra is gyalog mentünk le, és a fejfájásomhoz plusz nehézségként jött még az eső, így esernyővel kellett manővereznünk. Rita is tartott maga fölé egy összecsukható kicsi esernyőt, és ügyesen egyensúlyozott is vele, igaz, szinte végig csoszogott (már nem tudott a lábai emelésére is figyelni).
15:50-re értünk az állomásra (40 perc alatt), és a vonat pontosan jött (15:55-kor).
Rita nagyon élvezte a vonatozást, semmi gond nem volt vele. Csücsült végig a fenekén, a hátizsákjából kivette a mesekönyveket, megnézegette, majd megeszegette a szaloncukrokat, amiket belerejtettem vésztartaléknak:)
Borinak új volt az élmény. Semmit nem aludt, pedig rajtam volt MT-ban. Nézelődött, feszengett, szopta az ujját.
Apa jött elénk, megvártuk még mindenki leszállt, és feljött értünk.
Ha nem lettem volna rosszul a migréntől, akkor igazán élveztem volna ezt az utazást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése