Tegnap szólt a Robi atya, hogy ma tudna jönni hozzánk lakást szentelni úgy du. 1 óra felé. Kétesélyes volt a dolog, hogy Rita addigra elalszik-e, vagy emiatt csúszni fog a délutáni alvása. Ez utóbbi történt:) Jó volt így, mert így az egész család jelen volt kis otthonunk megáldásán. Robi megint kitett magáért, nagyon szépeket olvasott és mondott:))) Evangéliumi rész, ami most pont aktuális nálunk: "Jézus mondja: Engedjétek hozzám a gyerekeket, mert ilyeneké a mennyek országa" Valóban, eszerint kéne velük viselkednünk!
Ma két miseélményem volt, egy rossz, és egy nagyon-nagyon jó.
A délelőtti diákmise volt a rossz, mert Rita nagyon eszetlen volt, és megint ránk szóltak, hogy van a sekrestyében gyerekfelügyelet, vigyem be a gyereket. Most egy hitoktató volt, és még el sem kezdődött a mise, amikor felhívta erre a figyelmemet. Nagyon bájos volt, de nekem mégis rosszul érintett. Kezdjük azt érezni, hogy minket nem látnak szívesen a kertvárosi templomban, át fogunk szokni a Székesegyházba, ott is pont fél 10-kor van a diákmise, ráadásul a Nyúl Viktor atya tartja, és a zene is klasszisokkal jobb.
A jó miseélmény az esti 6-os misén ért, amire egyedül mentem (hála érte Drága férjemnek, aki bevállalta a két csajszit, ráadásul mindkettő elég nyűgös hangulatban volt, amikor otthon hagytam őket).
A Bártfa utcai Szent István templomba mentem, és egy nagyon lélekemelő misén vehettem részt. Volt karácsonyi dicsőség, ami eddig kimaradt a karácsonyomból, és a pap is olyan fantasztikusan beszélt, hogy nagyon figyeltem, egyetlen mondanivalója se menjen el a fülem mellett. A TALÁLKOZÁS fontosságára hívta fel a figyelmet. Hogy a vallásosság, a hit nem fog az ölünkbe pottyanni, nem sült galamb, hanem igenis meg kell érte dolgozni, erőfeszítéseket kell érte tenni. Ha megtesszük, lesznek olyan Isten-élményeink, amik tovább lendítenek.
Az evangélium és prédikáció nála egyben volt, az Alleluja eléneklése után hellyel kínálta a híveket, és az evangéliumot a prédikációba ágyazta (mellesleg az olvasmányt is bevezette pár szóval, és abból is kiszólt egyszer-kétszer, hogy magyarázza).
Nagyon tetszett ez az újfajta szertartásmenet, és a kötött részeknél se a sablon szöveget mondta.
Itt-ott vicces is volt, de csak épp annyira, hogy az nem volt zavaró, csak szájat mosolyra húzó. Pl. amikor azt olvasta, hogy Heródes kérte a napkeleti bölcseket, hogy visszafele jöjjenek be, és mondják el, hol találták meg a Messiást, mert Ő is lemegy, hogy hódoljon neki. Pap: "nyilván" :)
Summa-summárum (ahogy kedves mamikám mondta volt), rég volt ilyen pozitív miseélményem:) Köszönöm Istenem!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése